Őrizd a lángot!

Hűséges olvasóim talán emlékeznek rá, hogy tavaly ősszel kétszer is írtam Lugossy Mária A forradalom lángja című térplasztikájáról: Az elsőben egy felhívást tettem közzé a Kossuth térről eltüntetett műalkotás felállítására, a másodikban pedig leírtam, hogyan nyomoztam ki, hogy hol őrzik a szobrot, ezt, hogyan hoztam Mécs Imréék tudomására és végül miként ígérte meg a tulajdonosi jogokat gyakorló Országgyűlés Hivatala nevében Wachsler Tamás, a Steindl Imre programiroda vezetője, hogy a 60. évfordulóra méltó helyet keresnek a Lángnak és újból felállítják.
Telt-múlt az idő, Mécs Imre és az 56-os Emlékbizottság, mely mára már csak egy minden befolyás nélküli szűk baráti társaság, minden hónap 23-án (a nyári hónapok kivételével) tüntetett a Kossuth Téren, hogy visszaköveteljék a Lángot, én pedig figyeltem a sajtót, hogy mikor bukkan fel híradás arról, hogy kiválasztották-e már a helyszínt, folytatnak-e egyeztetést 56-os szervezetekkel (mert ezekből is legalább annyi van, mint ahány párt).
Július közepén már nem bírtam tovább, és levelet küldtem Wachsler Tamásnak, melyben a Láng sorsáról érdeklődtem. Idézet a levélből:

• Hogyan áll az egyeztetési folyamat, kiválasztásra került-e a megfelelő helyszín?
• Ha igen, hol lesz a térplasztika új helye?
• Kiket vontak be az egyeztetési folyamatba?
• Megkezdődött-e a szobor restaurálása?
• Mikor kezdődik meg a helyszín műszaki előkészítése illetve az azt megelőző engedélyeztetési eljárások?

Nyilván egy civil kérdésére egy magas hivatal nem köteles válaszolni, de azért reménykedtem, hogy valami olyasféle választ kapok, hogy a sajtó útján idejében tájékoztatják a közvéleményt, bla-bla-bla. Egyszóval két hónap alatt nem jött válasz, ezért a 60. évforduló megszervezéséért felelős 1956-os Emlékbizottság email-címén is érdeklődtem:

• A 60. évfordulóra újra állni fog-e a Láng?
• Milyen méltó helyszínt sikerült találni az alkotásnak?
• A 60. évforduló ünnepi eseménysorozatába beiktatták-e a Láng meggyújtásának és ellobbantásának aktusát?

Naná, hogy tőlük sem kaptam választ. Végül a szeptember 22-i hvg.hu megírta, hogy kiválasztásra került a helyszín és az Országgyűlés Hivatala javaslatára Fővárosi Közgyűlés szeptember 28-i ülésére döntésre terjesztik elő, hogy a térplasztika kerüljön a II. kerületi Nagy Imre térre, a katonai ügyészség és börtön épülete mellé. A teljes engedélyeztetési és jóváhagyási dokumentáció innen letölthető.
A dokumentációból kiderül, hogy áprilisban Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Bem József teret javasolta helyszínül:
A Szabadságharcos Közalapítvánnyal és a művész örökösével (a szerzői jogok birtokosával) való egyeztetés alapján azt javasoljuk, hogy az emlékmű a Bem téren kapjon új helyet. Ezen a helyen - bár a forradalom első napjának egyik kulcsfontosságú, szimbolikus jelentőségű helyszíne volt - semmilyen emlékmű, vagy akár csak emléktábla sem emlékeztet a hatvan évvel ezelőtti eseményekre. Úgy gondolom továbbá, hogy 1848-49, illetve 1956 - nemzetünk két legfontosabb forradalma és szabadságharca - közötti párhuzam kifejezésére is módot ad ez a helyszín.

A hónapok teltével azonban a helyszín megváltozott, és a Budapest Galériától már a Nagy Imre térre történő elhelyezésre kértek szakvéleményt. A galéria aggodalmának adott hangot:
Az alkotás Nagy Imre térre történő elhelyezése - tekintettel a bíróság-börtön tömbjének közelségére is - egyfajta szűkítő értelmezést sugall, inkább a megtorlás, az áldozatok, mint az eszme hangsúlyozásával...A rendelkezésre álló látványterv és helyszínrajz alapján összességében olyan térrészt alakít ki, ami inkább egy szerény látogatottságú díszítő szobor fogadására alkalmas.

Ennek ellenére - ők tudják, hogy miért - javasolják a szobrot a megjelölt helyszínre:
A fentiek figyelembe vételével a Budapest Galéria a műalkotás új helyszínét támogatja.

A dokumentumot letöltöttem és magammal vittem a szeptember 23-án éppen esedékes Kossuth téri tiltakozásra. Mécs Imréék már tudtak a döntésről, de a teljes dokumentáció nem volt meg nekik, úgyhogy azt átadtam nekik.

A "Vissza a Lángot" tiltakozáson Bornai Tibor zenélt

Mécs Imre beszél

Mécs Imre felháborodásának adott hangot, hogy A forradalom lángja a mellé a börtönépület mellé kerül, ahol az 56-os elítélteket kínozták és elítélték, többek között Nagy Imrét és mártírtársait is. Lugossy Mária alkotása a forradalom, a remény szellemét szimbolizálja, nem vesztőhely mellé készült. Ezért Mécs egy petíciót olvasott fel és fogadtatott el a jelenlévőkkel, melyet a Fővárosi Közgyűlés minden képviselőjének elküldenek. Idézet a petícióból:
Úgy gondoljuk, a fővárosi közgyűlésben mindenki elsősorban ember és állampolgár, és csak azután tartozik valamelyik politikai áramlathoz. 56-ra az óriási egység volt jellemző, legyen ma is példakép!
Az 1956-os forradalom számunkra nem csak emlék, hanem mérvadó jövőbe mutató igazság hordozója is.
A Forradalom lángjának vissza kell kerülnie eredeti helyére, a Kossuth térre.

A gyűlésről hazafelé menet gondoltam körülnézek a Nagy Imre téren, és mit látok: már nagyban folyik a szobor alapozása és a tereprendezés, áll a lángot szolgáltató 2 m magas gázcső!

Épül az emlékmű

Hogy világos legyen, a 28-i közgyűlés elé terjesztett javaslat így szól: A Fővárosi közgyűlés úgy dönt, hogy: - az 1991. évi XX. törvény 109. paragrafus (1) bekezdése alapján - jóváhagyja, hogy az Országgyűlés Hivatala az áthelyezési, a későbbi működtetési és karbantartási költségek vállalása mellett felállítsa a Budapest II. kerületi Nagy Imre tér 14472 helyrajzi számú területén a tulajdonában lévő Lugossy Mária: A forradalom lángja című emlékművét. Felkéri a Főpolgármestert, hogy az előterjesztés 7. számú mellékletét képező tulajdonosi határozatát aláírja.

Vagyis - drága barátaim - még meg sincs a tulajdonosi hozzájárulás, de már dolgoznak a területen. A Közgyűlés úgyis csak egy szavazógép! Pofám leszakad!
Megint egy emlékmű, amelyről mindenféle egyeztetés nélkül - a Szabadságharcos Közalapítványnak még az volt mondva, hogy a Bem térre kerül - pár ember dönt. Az alapvető formai követelményeket sem tartják be, és már a döntés előtt megkezdik a munkát. A szakmai szervezeteket - lásd Budapest Galéria - meggyőződésük elleni döntésre kényszerítik, kvázi feltörlik velük a padlót.
És akiket legkevésbé vesznek figyelembe, azok az 56-os hősök. Egy emlékművet, mely a forradalom lángjának fellobbanását hivatott szimbolizálni, a forradalom leverésének színhelyére teszik! Meggyötrésük, megalázásuk, megtörésük helyére!
Gyalázat!