Nagymamám nővéréék Buda és Óbuda határán az amfiteátrumnál található szintén komfort nélküli úgynevezett városi házak egyikében laktak a Kecske utcában, innen költöztek tovább a közelben található teljesen hasonló adottságú háromemeletes, körfolyosós bérházba. A férjet az oroszok "malenykij robotra" vitték és nem tért haza, az asszony egyedül nevelte lányukat, anyám unokatestvérét, és műszaki diplomát adott a kezébe. Sokat jártunk hozzájuk gyerekkoromban, ha pisilnem kellett, megkaptam a kulcsot, ami a folyosó végén lévő vécét nyitotta. A konyhában volt egy falikút, mosogatni vajlingban, fürödni lavórban lehetett. Vizet a gázsparhelten lehetett melegíteni.
A '60-es évek végén a kádári kisemberek egyre inkább élhető környezetet igyekeztek kialakítani maguknak, nagyszüleim is építettek fürdőszobát, és nagymamám nővére és lánya is a kamrából leválasztva alakítottak ki egy fürdő-vécé helyiséget. A meleg vizet régi FÉG gyártmányú gázbojler állította elő, na de hova kössék be a kéményét? Általános eljárás volt akkoriban, hogy a lihthóf falára bilincsekkel eternit-csövet rögzítettek, mely a világítóudvarból a tető fölé nyúlva kéményként funkcionált.
Na, ez a megoldás egészen tavalyig elfogadható volt a kéményseprőknek (nagymamám úgy mondta: "kéménysöprűk"). Korábban az volt az általános eljárás, hogy minden ma már nem szabványos kémény mindaddig fennmaradhatott, amíg nem került sor készülékcserére. Anyám unokatestvére már húsz éve kisnyugdíjas, egyedül él, édesanyja már rég meghalt. Ősszel közölték vele, hogy ez a kéménymegoldás nem szabványos, 30 napot kap a szabálytalan helyzet felszámolására.
Rokonunk - jogkövető állampolgárként - ajánlatot kért kéményfelújításra. A tervezéssel, kivitelezéssel és engedélyeztetési eljárással együtt mintegy félmillió forintot kellett volna az új kéményre költenie. Hamar belátta, hogy ez számára elérhetetlen. Kért ugyan fennmaradási engedélyt az 50 évig kiválóan funkcionáló megoldásra, de ezt elutasították. Nem maradt más hátra, a gázbojlert elbontatta. Kérte a gázszerelőt, hogy az immár funkcióját veszített gázcsövet is távolítsa el, de a szerelő mondta, hogy erre csak a gázművek adhat engedélyt. Rokonunk bement a gázművekhez is (mondtam, hogy jogkövető állampolgár), ahol közölték, hogy a cső bontását meg kell terveztetni, a tervet engedélyeztetni kell, ez kb. ötvenezer forint. Az ügyintéző odasúgta neki: tessék csak nyugodtan otthagyni azt a csövet.
Anyukám unokatestvére most újra a gáztűzhelyen melegíti a vizet, mint 50 évvel ezelőtt.
Kollégámnak már korszerű, bélelt kéménye van, érvényes kéményvizsgálati jegyzőkönyvvel. Nemrég gázfelújítás volt náluk, és szüksége volt a jegyzőkönyvre az engedélyezéshez, de sehol sem találta. Nosza irány a Kéményseprő Vállalat, kérte, hogy adjanak neki a jegyzőkönyvből egy másolatot. Az ügyintéző meg is találta a jegyzőkönyvet, meg is mutatta nekik. Normális országban készítettek volna róla egy másolatot, nyomtak volna rá egy hitelesítő bélyegzőt és átadták volna az ügyfélnek. Nem így nálunk. Ki kellett tölteniük egy igénylő nyomtatványt, és várni a jegyzőkönyvre. Meg is jött a kért irat a kérvény benyújtása után négy hónappal.
A rezsicsökkentéssel tönkre tett, majd államosított kéményseprő vállalatok mára a szocialista idők bürokratikus vállalatainak legrosszabb arcát mutatják. Van egy álmom, hogy lesznek még olyan hivatalok, melyek a jogszabályok betartatása mellett az állampolgárt az alternatív lehetőségekről is tájékoztatják. Édesanyám unokatestvérét például az alábbi információkkal láthatták volna el:
- Milyen vissza nem térítendő támogatást vagy kedvezményes hitelt vehet fel a kéményrekonstrukcióra?
- Milyen alternatív megoldások léteznek?
 |
| A köztársasági elnök újév alkalmából kéményseprőkkel koccint |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése