Parlament

Parlament

2014. július 14., hétfő

Deutschland '54, '74, '90, '14

Németország négyszeres világbajnok. Naná, hogy labdarúgásban. Illetve 74-ben és '90-ben NSZK-ként nyert, hiszen akkor még két Németország volt, a Wiedervereinigung-ra 1990 október 3-ikáig kellett várni.
Az '54-es német győzelmet sajnos megőrizte a nemzeti emlékezet, magam is keseregtem róla egy korábbi posztomban, de a többiről már személyes emlékem van.
1974-ben érettségiztem, és a nyár elején az osztálytársaimmal vízitúrára mentünk a Dunára. Már végefelé járt a focivébé, a lengyeleknek volt egy szenzációs, brazil-verő focicsapatuk akkoriban, Lato lett a '74-es vébé gólkirálya is. Sajnos csak bronzérmesek lettek és azt a meccset csak rádión tudtuk hallgatni, de elhatároztuk, hogy a döntőt mindenképpen megnézzük valahogyan. A Szentendrei sziget csúcsán táboroztunk, és áteveztünk Visegrádra. Itt sikerült egy üdülőbe bekéretszkednünk, és egy fekete-fehér televízión (min máson) megnéztük a német-holland döntőt. Elég nyíltan a hollandoknak drukkoltunk (Neeskens, Cruijjf - vannak, akik e neveket nem ismerik?), csak később derült ki, hogy az üdülő tele van német vendégekkel. Jó fejek voltak, nem bántottak minket, meg hát ugye nyertek is, igaz, a sörükből nem adtak nekünk. '74-ben különben Magyarország nem jutott ki a vébére, több osztálytársam is kinn volt azon a magyar-svéden, még 1973-ban, melyen végleg elúszott a kijutás lehetősége (3-3 lett a végeredmény, a továbbjutáshoz győznünk kellett volna).
1990-ben házasodtunk össze Katival, és nászútra egy hónapra Izraelbe utaztunk, így a teljes olaszországi focivébé nekem teljesen kiesett. Pedig ugyanúgy német-argentin döntő volt, mint most, 24 évvel később. Naná, hogy a '90-es vébére sem jutottak ki a magyarok, mint ahogy azóta egyetlen egyre sem. Az izraeli utunkkal különben szerencsénk volt, mert csak hazatérésünk után két héttel rohanta le Irak Kuvaitot, és csak rá öt hónappal tört ki az Öbölháború, melynek során Irak Scud-rakétákat lőtt ki Izraelre.
A tervek szerint idén is már Izraelben néztük volna meg a vébédöntőt. Amikor két hónapja megvettük a repülőjegyet, nem értettem, miért ilyen olcsó július 13-án utazni. Csak később jöttem rá, hogy pont az a vébédöntő napja. Sajnos idén nem volt olyan szerencsénk, mint 24 éve. A kiutazásunk előtti héten tört ki a legújabb palesztin-izraeli konfliktus, sufnirakéták röpdösnek az egész országban, úgyhogy lerövidítettük az utazásunkat, egy héttel eltoltuk az indulási időpontot. Reméljük, nem lehetetlenül el teljesen a helyzet, muszály látnunk Orsit, mielőtt megkezdi augusztusban az egyetemi előkészítő tanfolyamot a Jeruzsálemi Egyetemen.
Szóval a tervekkel ellentétben az újabb német-argentint új lapostévénken néztem meg, és ugyanolyan fancsali képpel néztem a németek örömét, mint Orbán Viktor miniszterelnök: fogunk mi valaha így focizni?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése