Parlament

Parlament

2014. április 14., hétfő

Pozitív történetek

Kedves blogolvasók, vitathatatlanul a füstölgés címkére kattintva jön fel a legtöbb posztom. Nem jól van ez így. Engem is érnek pozitív hatások, még ha nem is mindig rezonálok rájuk. Pedig nap-mint-nap érik az embert jó dolgok, most mindjárt meg is írok hármat.

1. történet
Anyósomnak két-két operabérlete van, az egyik pár az Operaházba, a másik az Erkel Színházba szól. Általában Katival, vagy Kati nővérével megy el az előadásokra, de a balettelőadásokra szívesen elkíséri Bori is. A két operabérlet kívülről teljesen egyforma, csak belül látszik, hogy melyik színházba szól.
Az egyik balettelőadásra - amely az Erkelben volt - Bori ment el. Saját bérletével beült a nézőtérre és várta a külön érkező nagyanyját. Csakhogy anyósom véletlenül az Operaházba szóló bérletét vitte magával. A jegyszedő ahelyett, hogy felhívta volna figyelmét a bérletcserére, közölte anyósommal, hogy ma nincs bérleti előadás, vagy vegyen jegyet, vagy menjen haza. Mivel anyósom szemüveg nélkül elég rosszul lát, elhitte, hogy nincs aznap előadás, és felzaklatva ment haza, csak otthon vette észre, hogy a másik bérletét vitte magával.
Írtam egy levelet az Opera közönségszervezési osztályára, megírtam, hogy mi történt. (Tudni kell, hogy ezeket a leveleket udvarias hangon, mindenféle kioktató vagy fölényes hangsúly nélkül szoktam megírni).
Nos, az Operaház elnézést kért a kellemetlenségért, és két tiszteletjegyet ajánlott fel a legközelebbi előadásra, melyre anyósom már Katival ment el.

2. történet
Április elsején átfordítottam munkahelyi naptáramat, és csodálkozva tapasztaltam, hogy ismét március jön. Ez áprilisi tréfának elég vicces volt, de mégis csak egy x-ezer forintba kerülő dísznaptárról volt szó, hibás volt a fűzése. Levél a naptárkiadónak, aki már másnap kiküldött a címemre két fali dísznaptárt meg egy asztali naptárt.
Tudom, hogy áprilisban már nem sok reményük van, hogy a hegyekben álló eladatlan naptárakat értékesíteni tudják, mégis jólesett ez a gesztus.

3. történet
Mivel végre egy HD tévével gyarapodott a család, felhívtam kábelszolgáltatómat (UPC, áldassék a neve!), hogy szeretném előfizetésemet bővíteni a HD csatornákkal, egyúttal kérem a set-top-boxom lecserélését is egy rögzítős HD felbontásúra. Az ügyintéző közölte, hogy a HD előfizetés + 1000 forint, a rögzítős set-top-box megint + 1000, azaz 2000 forinttal fogok többet fizetni, mint eddig.
Mondtam neki: Ácsi, én csak egy új szolgáltatást rendeltem, hiszen eddig is rögzítős varázsdobozom volt. Az mondja: Igen, de azt egy olyan akcióban kaptam, amelyben ez ingyen volt. Most viszont nincs ilyen akció. Mondtam, hogy én nem vagyok hajlandó egy újabb szolgáltatásért két szolgáltatás árát kifizetni, elbúcsúztunk és letettem a telefont.
Az  ügyintéző öt perc múlva visszahívott, hogy van egy ajánlata. További két év hűség aláírásával  az új csomagom még +1000 Ft-ba sem kerül majd és az internetem is kétszer gyorsabb lesz.

Egyre többször tapasztalom, hogy a rátermett ügyintézők gyorsan, operatívan megoldanak egy-egy bosszantó ügyet. Az Operaház ráadásul állami intézmény. Én is megígérem, hogy nemcsak kellemetlen eseményekről fogok posztolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése