Na persze bálozásról szó sincs.
Viszont a múlt héten felhívott egy telefonos ügynök, hogy érdekel-e internetes borvásárlás. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmemet a kerületünkben található RS½9 Kultúrkörre és Tomopulosz Vinotékára, ahol bort is lehet vásárolni és esténként programok is vannak. Így mentünk el Valentin-nap este Katival egy dzsesszkoncerttel egybekötött borkóstolóra.
Nem nagyon szoktuk tartani a Valentin-napot, bár Bori kedvesét Bálintnak hívják, ezért mostanában fontossá vált neki ez a kicsit amerikai ízű ünnep. Most a véletlen úgy hozta, hogy kiruccantunk megkóstolni az egri Demeter Pincészet borait és közben elmerülni a múlt század '20-as, '30-as éveinek dzsessz-szenderjeiben. A Freemen Jazzband játszott, mely két bendzsósból, egy klarinétosból, egy trombitás-énekesből (pontosabban nem trombitás, hanem kornettes) valamint a zenekarvezető tubásból állt. A tubás Bényei Tibor annak a Bényei Tamásnak a bátyja, aki a Hot Jazz Band trombitás-bendzsós-énekes vezetője. Bényei Tibor egyébként az etyeki zeneiskolában a rézfúvósokat oktatja, és mivel Bori többször is csellózott Etyeken, mert csellótanárnője szintén etyeki volt, ezért be is vagyok mutatva neki.
Mellesleg úgy éreztük magunkat a borkóstolón, mintha mi lennénk az egyedüli fizetős vendégek, mindenki más vagy a zenészek családtagja, vagy egyéb ismerőse volt. Mindenesetre elég családias volt a légkör, az énekes, akit mindenki csak "papának" szólított, jó hangulatot teremtett. Jó este volt.
Hasonlóan családi légkörben néztük meg tegnap este Parti Nagy Lajos Ibusár című "huszerett"-jét az Örkény Színházban. A jegyeket még karácsonyra kaptam Boritól. Kamaradarabról lévén szó legfeljebb 100-150 néző volt. Megint elgondolkodtam azon, amin már egy korábbi posztomban is, hogy milyen kiváltság ekkora szellemi teljesítményt ilyen szűk - mondhatni intim - körben élvezni.
Parti Nagy hősét, Sárbogárdi Jolánt már régóta ismerem, ugyanis a szerző szívesen bújt be e mögé az írói álnév mögé. Kitalált írónők álneveit szívesen használták magyar szerzők, gondoljunk csak Weöres Sándor Lónyai Erzsébetére vagy Esterházy Péter Csokonai Lillájára. Sárbogárdi Jolántól olvastam A test angyalát, mit mondjak, könnyesre nevettem magam rajta. A felszínes, brazil romantikus szappanoperákon nevelkedett írónő figurája, szófordulatai családi kultusszá váltak. Elég, ha a kisregény nyitó mondatait idézem:
"Margittay Edina még soha nem volt egymáséi.
Dacára ezen a verőfényes, kora őszi reggelen kisportolt léptekkel haladt el az épületek övezte Váci utcán, melyen szerette a meg-megismétlődő metró és autó tülkölést nagyon, a felhangzó arab’s és székely nyelvet, valamint az Air-kondícionálások hűvösében ejtőző Romániai Nénikék tarka forgatagát. Kedvenc utcája volt."
Az Ibusár viszont megmutatta, hogy ki is Sárbogárdi Jolán valójában. Így lett a komédiából tragikomédia. Bíró Kriszta zseniális játékából megtudhatjuk, hogy egy MÁV menetjegy-kiadó miként menekül képzeletbeli operettvilágba, ócska hétköznapjainak figuráit miként képezi le egy általa megálmodott "huszerettbe". A darab vége felé már alig volt kedvünk nevetni, pedig a nyelvi fordulatok itt is elég sárbogárdijolánosak:
"Hanem ne vegye okvetetlenkedésnek vagy afférnak, de én régóta csodálom önt titkon, hol a madár se jár. Számos hányattatásaim szomorú közepette, ó beh hányszor lestem önt tábori gukkeron…"
Ismertem egy valódi Sárbogárdi Jolánt is. Még a könyvelvesztős játékban találkoztam egy ismeretlen írónő teljesen magyartalan című gyermekvers-kötetével, és kommentháborúba kezdtünk. Először azt hittem ugyanis, hogy a könyv címét, melyben hibásan használja egy feltételes módú ige tárgyas ragozását, nyelvi fricskának szánja. De kiderült, hogy teljesen komolyan gondolja, és nem is érti, mi a probléma vele. Elolvastam néhány versét és egy igazi Sárbogárdi Jolán bontakozott ki előttem. Ígérem, ezután már rajta sem fogok nevetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése