Parlament

Parlament

2013. november 10., vasárnap

Nissan

Tíz évvel ezelőtt már mocorogni kezdett Petra, a kis pocaklakó, ezért elkezdtünk azon gondolkodni, hogy Fiat Tipo-nk helyett egy öttagú család szállítására is kényelmesen használható autót kéne vásárolni.
(A család különben eléggé meglepődött, hogy egy harmadik gyerekre is vállalkoztunk, Petra születésekor Kati 42 éves volt, én 48. Mivel Petra pont unokaöcsémék esküvője után kilenc hónappal született, elterjedt a családban, hogy helyettük mi háltuk el a nászéjszakájukat, nekik csak két év múlva született meg nagyobbik lányuk.)
Szóval kezdtük járni az autószalonokat, amikor is kiderült, hogy cégünk vezérigazgatója lecseréli 6 éves Nissanját, és felajánlotta megvételre a dolgozóknak, vagy cégautónak valamelyik gazdasági egység részére. Divízió-vezetőm hozzájárult, hogy a Nissan személyes használatú cégautóként kerüljön hozzám. Az volt a szokás, hogy kauciót tesz le az az alkalmazott, aki ilyen lehetőséget kap. Nekem 400 000 Ft-ban szabták meg ezt az összeget. Egy kollégám ugyanennyit fizetett 11 éves Fiatomért, így lényegében ingyen cserélhettem nagyobbra autónkat egy cégautóra, melyre egy megadott havi magánhasználati keretem volt.
A Nissan Primera jó családtag lett, sok szép helyen jártunk vele. 2005-ben a kiskunlacházi Duna-parton éjszaka egy részeg autós belehajtott az ott parkoló autóba. A gépkocsit a biztosító gazdasági totálkárosnak nyilvánította (vagyis úgy ítélte meg, hogy többe kerül a javítás, mint az autó akkori értéke). Végül  100 000 Ft-tal többet fizettek, mint amennyibe a tényleges javítás került.
Cégem csődbemenetelekor megvásároltam a járgányt 400 000 Ft-ért, vagyis pont annyiért, amennyi a letett kaució volt, így most már tényleg ingyen tudhattam magaménak a verdát.
Idén tavasszal volt egy koccanásom nem messze lakásunktól, de példás gyorsasággal kikalapálták szegényt. A 16 éves vizsgájára múlt héten vittem el. 10 éve, amióta használatomban van, sokkal kevesebb probléma van vele, mint korábban a Tipoval volt. 2003-ban 45 000 km-rel vettem át az autót, most 170 000 km van benne. Meg is fogadtam, hogy ezután csak japán autóm lesz.

Geoládázás közben a mezőn Monor határában egy héttel ezelőtt
Elérte azt az életkort, amikor lényegében már nincs piaci értéke, legfeljebb egy-egy akcióban lehetne csereautóként betudni új autó vásárlása esetén. Ugyanakkor használati értéke alig csökken számunkra, hiszen ez a család autója, ezzel járok dolgozni nap mint nap. Érdekes helyzet. Külföldön Ausztriában, Horvátországban, Szlovákiában, Olaszországban, Szlovéniában jártunk vele, belföldön meg szinte az egész országban furikázunk, geoládázások során nem kímélem, göröngyös földutakra is ráhajtok vele. Tavasszal Szentendre határában bele is ragadtunk a sárba, egy segítőkész helybéli húzott ki minket.
Mivel elég sok egyéb kiadásunk van, lecserélését most már addig halasztom, ameddig csak lehet. Remélem még sokáig megmarad hűséges családtagnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése