70 éve volt a híres balatonszárszói megbeszéléssorozat. A szárszói találkozó és a lakitelki sátorverés párhuzamáról egy tavalyi posztomban az utóbbi 25 éves évfordulója kapcsán már írtam. A találkozót Püski Sándor Magyar Élet Könyvkiadója valamint a Soli Deo Gloria Szövetség hívta életre, és 1942-ben már volt egy előzménye, mégis ezt, a másodikat tekintik a nagy szárszói találkozónak.
A '42-es találkozón apám is részt vett, Veres Pétertől, Nagy Istvántól ott kapott dedikációi igazolják ezt. Sajnos a híres '43-as találkozó idején apám Szentendrén katonáskodott, ezért nem vehetett részt rajta. Pedig ezen a tanácskozáson gigászok csaptak össze: a szocialista-agrárszocialista vonalat képviselők, pl. Erdei Ferenc és Veres Péter, valamint az úgynevezett harmadik út képviselői, pl. Németh László vagy Féja Géza.
Erdei Ferenc előadásában a magyar társadalom két világháború közötti rétegződését vázolja fel tömören, a szociológia és szociográfia magyar terminológiáit is megteremtve szerintem máig ható érvénnyel. Erdei szerint ki kell alakuljon egy valódi demokrácián és önigazgatáson alapuló polgári társadalom, hogy aztán fokozatosan átadja helyét egy szocialista munkás-paraszt társadalomnak. Erdei és Veres nem proletárdiktatúrát képzeltek, Veres például a mezőgazdaságot erős magángazdák önkéntes szövetkezésében képzelte kiteljesedni. Apám mind Erdeinek, mind Veresnek nagy tisztelője volt, és mint parasztpárti képviselő, közeli munkakapcsolat is fűzte őt hozzájuk. Apám tagja az Erdei Ferenc Társaságnak, ezért különösen fájdalmasan érinti, hogy korunk utcanév-átnevezési lázában az MTA Erdei Ferencet is a nem javasolt kategóriába sorolta be. Törpék ítélkeznek óriásokról. Nemrég Huszár Tibor írt egy Erdei-monográfiát, melyhez apámmal is készített egy hosszú interjút.
Németh László előadásáról már írtam egy posztomban, melynek lényege, hogy a magyar gazdaság idegen kézben van, a magyarok bennszülöttek saját hazájukban, és saját soraikból kikerült, de az idegeneknek elkötelezett "maharadzsák" uralkodnak felettük. Németh egy olyan "kert-Magyarországot" képzel el, melyben visszaszerezzük a javak fölötti önrendelkezést, a társadalom fő támaszai a kisipar és a kisgazdaságok lesznek. Bár Németh helyzetérékelése helyes volt, az elképzelése naiv, Erdei és Veres szerint csak értelmiségi álmodozás. Mindenesetre megadja a magyarázatot arra, hogy kompországunk miért ingázik örökmozgóként a két part között, vagy hánykolódik magatehetetlenül a viharos habokon: gazdasági fellendülés mindig csak idegen tőkével valósul meg, de egy idő után rossz szemmel kezdünk nézni a külfödi multikra. Ez zajlik napjainkban is.
Az évforduló kapcsán olvasgatom a szárszói tanácskozás jegyzőkönyvét, hogy találok-e a mára is érvényes következtetéseket benne. Egyrészt megdöbbentő, hogy 1943-ban még mennyire nem látták, milyen tragikus lesz hazánkra nézve a világháborús vereség. Integrációban, szövetségi politikában alig-alig gondolkodtak, csak a romantikus és soha érdemben meg nem valósuló kossuthi ideát, a Duna-menti országok szövetségét tudták elképzelni. Elég, ha ma megnézzük a Visegrádi Négyek együttműködésének kudarcát.
Talán Kodolányi János megnyitójában elhangzó szavak illenek legpontosabban a mai helyzetre:
"Ma az ember, helyesebben az emberek egy törpe töredéke, a beszélő s a nyomtatás, a rádió fölött hatalmat birtokló csoportja - s ez a csoport, természetesen, azonos a politikai, társadalmi, gazdasági s egyéb hatalmat gyakorlók csoportjával - mint valami megőrült vajákos, hadarja indulatában és rettegő hatalomimádatában a szavakat, mint valami varázsló, zengi, dörgi suttogja, recsegi bűvölő szavai tömegét éjjel-nappal, hogy így akarata alá énekelje az ellenszegülő, szabadságát s emberségét megőrizni vágyó tömegeket. És ez, tudjuk, bizonyos mértékben sikerül is neki. Ismételj egy hazugságot tízszer, százszor, ezerszer és végül igazság lesz belőle - írta a német nemzetiszocializmus egyik tekintélye. Sajátítsd ki a gondolkozás és a gondolatközlés eszközeit, sőt teremts új eszközöket, s a szavak inflációját zúdítsd rá a tömegekre."
A szárszói tanácskozás egyik érdekes utózöngéje, hogy pont a Soli Deo Gloria Szövetség telke melletti telken, Farkasházy Tivadar birtokán rendezte meg az ismert humorista és közíró a maga szárszói értelmiségi találkozóját az 50. évfordulón, 1993-ban. Ezen még minden jelentősebb rendszerváltó érő és személyiség képviseltette magát, még Orbán Viktor is megjelent azóta elhíresült videotonos kék-piros-fehér ingében. A találkozót még további 10 alkalommal rendezték meg 2003-ig, de a jobboldali-konzervatív személyiségek kikoptak a rendezvényről. Idén - 10 év szünet után - Farkasházy ismét megrendezte a találkozót - sógorom is hivatalos volt rá, de végül nem ment el - de az már nyíltan vállalt Orbánt leváltó ellenzéki tanácskozás és vitafórum volt.
Ma már nem lehet olyan tanácskozást összehívni, melyen érdemi vita zajlik. A szekértáborok képviselői Szárszóról, Lakitelekről és Tusnádfürdőről, ki-ki saját akol-melegéből üzenget a másiknak. Kár érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése