A galaxisnak szüksége van egy legendára

- Én nem vagyok hős, már csak legenda vagyok - mondja Luke Skywalker a Csillagok háborúja 8. részében, Az utolsó jedikben.
- De a galaxisnak szüksége van egy legendára - válaszolja Rey.

Ezt a legendát pontosan 40 év óta (bibliai idő) építi az amerikai filmipar, és lehet kritizálni az egyes Star Wars-részeket, de azt aligha vonhatja kétségbe bárki, hogy Mickey egér óta nem született még egy ekkora brandje a filmgyártásnak, mint a Star Wars.
Azt hiszem Lengyel Lászlónál olvastam régebben, hogy a világbirodalmi lét ismérvei, melyek az Egyesült Államokat mai korunk Római Birodalmává tették az alábbiak:

• Gazdasági és kereskedelmi központ;
• Pénzügyi központ;
• Katonai központ;
• Tudományos központ;
• Kulturális központ;
• Nyelve közös nyelv, az új lingua franca;
• Itt születnek a mítoszok.

Ez utóbbi ismérv ragadott meg engem igazán, mert úgy gondolom, hogy Hollywoodban nemcsak egyszerűen filmek, hanem modern kori mítoszok jönnek létre, az ókori mítoszokhoz fogható méretű saga-k. A filmekkel együtt egy-egy saját világ teremtődik meg, egy-egy külön univerzum.
Ezek a filmmítoszok egy sajátságos képi világból, a képregények világából nőtték ki magukat. Úgy tudom, az USA-ban sokkal általánosabban elterjedt volt a képregény-kultúra, mint Európában, ahol mindig megmaradt szubkultúrának. A képregények szuperhősei kiléptek a filmvászonra, de hozták magukkal azt a sajátos képi világot, ami a Star Wars-t is jellemzi.
Emlékszem, mennyire megdöbbentem 40 évvel ezelőtt azon a világon, amit George Lukas és alkotótársai elénk varázsoltak. Azt a vizuális szárnyalást egyetlen egy később készült epizód sem tudta elérni, amit az első három rész (pontosabban a cselekmény szerinti 4.-6. részek). Fénykard, halálcsillag, birodalmi lépegetők, az Ezeréves Sólyom - a Föld összes gyerekének fantáziáját megmozgató ötletek.
(Csak egy adalék: egy már tíz éve nyugdíjban lévő kollégám mondta, hogy ő igazából mindent ért, csak azt nem, hogy miért nem hatol át egymáson két fénykard pengéje :))).
Fantasztikus dolog, hogy a Leia-t megszemélyesítő Carrie Fisher és a Luke-ot játszó Mark Hamil 40 év után is eljátszhatták önmagukat, ezzel valós időbe emelve a saga-t. Sajnos Carrie Fishert már biztosan nem láthatjuk többé, mert pont egy éve halt meg, nálam fél évvel volt fiatalabb.
A két évvel ezelőtt leforgatott 7. részben még szerepelt a Han Solo-t megformáló Harrison Ford, aki szintén 38 évvel korábbi önmagát alakította, és róla sok minden elmondható:

• A Star Wars szereplői közül talán ő lett a leghíresebb;
• George Lukas az American Graffiti című 1973-ban forgatott filmjében fedezte fel magának és a világnak, akárcsak a másik színészzsenit, Richard Dreyfuss-t;
• Ő az a színész aki talán legtöbbször játszhatta el idős kori önmagát legendás filmekben Indiana Jones-ként, Han Solo-ként vagy Deckard-ként a Szárnyas fejvadász egymástól 35 évnyi távolságra lévő filjeiben.

Mindenesetre ma megnéztük a 8. epizódot, ahogy két évvel ezelőtt szintén az ünnepek alatt a 7.-et. Amikor 1999-ben 16 évnyi szünet után leforgatták a Baljós árnyakat, a történet szerinti első részt, fantasztikus várakozás előzte meg a filmet. Még nem volt YouTube, amerikai fiatalok százezrei csak azért jártak moziba a bemutató előtti hónapokban, hogy láthassák a film kétperces előzetesét. Emlékszem, valamelyik kollégámnak sikerült megszereznie a filmet digitálisan még a hazai bemutató előtt, és '99 karácsonyán a számítógépemen nézhettük a kis Anakin fogathajtó versenyét, meg a többi kalandot.
Az új epizódokról a véleményemet megtartom magamnak, de egyben meghajtom a fejemet az amerikai filmipar legnagyobb mítosza előtt. Karácsonyra Petrától kaptam egy Star Wars-os pólót.