Őszi szünet Sopronban

2004 őszén - ugyanígy az őszi szünetben - üdültünk utoljára Sopronban, akkor is a Hotel Sziesztában, mint most. Akkor hatan voltunk, mert a féléves Petra mellett még édesanyám is velünk töltött pár napot.
De azt megelőzően 12 évvel, 1992 márciusában Katival és a pocaklakó Borival is üdültünk Sopronban, úgy látszik, 12-13 évente ellátogatunk ide.

Kati 1992 márciusában Borival várandósan Sopronban

Orsi, Kati, Petra és Bori 2004 októberében Sopronban

Ezúttal csak hármasban voltunk, Bori Krakkóban volt hivatalosan, amit három nap magánturistáskodással megtoldott. Az időjárás elég borzalmasnak indult, de szerencsére folyamatosan javult. Az első napra zárt téri programot terveztünk, így esett a választásunk az obligát Pannonhalmára. 13 évvel ezelőtt már állt a volt osztálytársam, Skardelli György által tervezett fogadóépület, akkor még az volt a jegypénztár. Mára már információs központ lett, jegyet benn az apátságban lehet venni, viszont épült még egy kocka alakú épület a fogadóépület mellett, egy étterem és látogatói központ, valamint egy szintén szögletes látogatói bejárat. Hiába, osztálytársam terve új stílust teremtett az apátság környezetében.

A fogadóépület és a bencés apátság

Az új látogatói központ és étterem

A vezetés ezúttal is az apátsági templomot, a kerengőt és az apátsági könyvtárat mutatta be. A könyvtárban külön kiállítással emlékeztek meg a reformáció 500. évfordulójáról (egy bencés apátságban!), kiállították többek között az első német nyelvű biblia, a Lutherbibel ősnyomatát is.
Geoládázási célból - még a nagy eső és szélvihar előtt - felsétáltunk az apátság melletti dombon található Boldog Mór-kilátóhoz, majd látogatásunkat a Borbirodalom étteremben elköltött pompás ebéddel zártuk.

Útban a kilátóhoz

Ebédünk a Borbirodalomban

Délután még sétáltunk kicsit a nagycenki kastélyparkban, majd elfoglaltuk szállásunkat a Sziesztában és vacsi előtt még egy kis wellnessezésre is jutott idő, sőt, a háromfogásos vacsorát a pingpongszobában dolgoztuk le.

Egy nagycenki platánon

A második napot városnézésre szántuk, de még a Lővérek oldalában megkerestünk két geoládát. A második láda megkeresése során történt egy kis baleset: A ládában lévő feliratot átfújta a szél a szomszédos sportpályára, én meg idegesen futottam a pálya bejárata felé, közben nem vettem észre, hogy az őszi avar alatt egy árok húzódik, és durván kiment a bokám. Szerencsére csont nem tört, szalag nem szakadt, folytathattuk a városnézést.

Erdei pihenő

Az elmúlt 13 évben kiépítettek egy sétányt az egykori várárok, a Graben mentén, így a hagyományos óvárosi sétát ennek végigjárásával is kibővítettük. Ezúttal szendvicsebéd volt, de azért a Hoffer cukrászdába csak beültünk egy forró csokira és sütire.

Soproni passzázs

Séta a Grabenen

Orsolyita templom és zárda

A vészkorszakban elhurcolt soproni zsidók képei az ózsinagóga előtt

A Hoffer cukrászda kívülről...

...és belülről

Délután - egy kis plázázással összekötve - felmentünk az egykori koronázási dombra is, ahol III. Ferdinándot koronázták magyar királlyá (I. Rákóczi György háborúskodott ellene, majd a linzi békében megkapta tőle hét felső-magyarországi vármegyét).

Soproni szőlőtőkék

A koronázási emlékoszlop

Este vacsi előtt wellnessezés, de a pingpong bokasérülésem miatt most kimaradt.
Harmadik nap irány Fertőd. Sokadszorra járunk az Esterházy-kastélyban, de mindig más arcát mutatja. Pár éve kezdődött a teljes felújítása, ezért jelenleg csak négy terme és a kápolna látogatható, valamint megtekinthető az a bútorokból és tárgyakból álló gyűjtemény, amit az Iparművészeti Múzeumban már láttunk tíz éve. Külön jeggyel ezenkívül látogatható az egykori marionettszínház is, ahol a kastélyhoz tartozó, sajnos leégett operaház makettje is megtekinthető. A 18. század egyik legkorszerűbb operaháza működött itt Joseph Haydn vezetésével. A kastélylátogatás után a kastéllyal szemben lévő, őrségi laktanyaként funkcionáló épületben működő Gránátos cukrászdában kényeztettük magunkat.

Kovácsoltvas kapu

Lámpatartó

Tükrök a bálteremben

Találkozás herceg Esterházy Miklóssal

Délután még felsétáltunk a fertőbozi Gloriett-hez, hogy megcsodáljuk a Fertő-tó hatalmas nádbirodalmát, majd Fertőrákoson megnéztük Csapó Imre egykori határőr gyűjteményét, a Vasfüggöny múzeumot.

A Gloriett mögött a hatalmas nádas

Egykori útlevél-ellenőrzési pont

Este vacsi után még egy érdekes program várt ránk: halloween éjjelén rendhagyó fáklyás városvezetés indult a soproni Tűztoronytól, mely a város boszorkány- és kísértethistóriáival ismertette meg az érdeklődőt. Előtte Petra hibátlan tesztet töltött ki a denevérekről, így a Tűztorony kávézójában kapott egy ingyenes alkoholmentes koktélt (mi meg fizettük a sajátunkét). Megtudhattuk többek között, hogy a boszorkányok az Ikva hídjánál várták azokat a legényeket, akik a lumpenharang megkondulása után sem tértek haza otthonukba, hanem az utcán csavarogtak. Őket aztán arra kényszerítették, hogy kakasszóig mossák a patakban a boszorkányok szennyesét (brrr!).

A Tűztorony halloween éjjelén

Petra a koktéllal

Negyedik, egyben utolsó napunk délelőttjét megint kirándulással töltöttük: felcaplattunk a Károly kilátóhoz. Derűs, tiszta idő volt, így még a Schneeberg havas csúcsait is láthattuk.

Szelfi a kilátó tetején

Pihenőpad egy emléktábla mellett

Kiautóztunk Fertőrákosra, a Páneurópai Piknik helyén kialakított emlékparkba. Nagyon szép ez a hely, és ünnepnap lévén tényleg sokan jöttek ide piknikezni, bográcsozni nemcsak magyar, hanem osztrák oldalról is.

Az osztrák határnál

Sanyargás a szögesdrót mögött

Üdülésünk legutolsó állomása a Kőfejtő volt. Ez hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években, 2 milliárd forintból (egy műugrótorony árának a kétharmadából) kiállítóteret és színháztermet alakítottak ki benne mosdókkal, ruhatárral, büfével, sőt, még egy tanösvényt is kialakítottak körülötte. Sajnos ezzel elveszítette egykori vad jellegét és nagyon művi lett az egész. Szerencse, hogy korábban módunkban volt eredeti formájában is látni.

Mögöttünk a kőfejtő

Ötmillió évvel ezelőtti őscápa állkapcsában

Mielőtt hazaindultunk volna, meg leautóztunk a Fertő-tó partjára, hogy ne csak a nádból, hanem a víztükörből is lássunk valamit.

A Fertő-tó partján

Túránk nem lett volna telje a megtalált 11 geoláda nélkül.