Anatevka? Stimt!

Megnéztük családilag a Hegedűs a háztetőnt a Papp László Sportarénában, a jegyár egy kisebb vagyon volt, de hát Alföldi rendezte, meg minden.
Egy-két betétdalt már középiskolás koromban hallottam Jerry Bock és Joseph Stein musicaljéből, mert 1973-ban bemutatta az Operett Színház Bessenyei Ferenc főszereplésével, hogy aztán egy év után Aczél György kultúrpápa levetesse a műsorról az egyébként hatalmas sikerrel játszott darabot. A betiltás okáról itt lehet részletesebben olvasni. Egyszerűen az oroszok nem nézték jó szemmel, hogy egy cári Oroszországban játszódó darabot játszanak egy budapesti színházban. Persze ez nem zavarta Bessenyeit, évtizedekig a Ha én gazdag lennék kezdetű dallal haknizott az országban. A musical aztán 1985 után, a kezdődő glasznoszty idején került ismét műsorra nemcsak az Operettben, hanem számos vidéki színházban is.
Én a filmet láttam először a '90-es évek elején, és azóta nagyon sokszor megnéztük már, legutóbb kb. egy hónapja Petrával, hogy az előadás előtt képbe kerüljön. Nekem Tevje alakja azonos Topollal, az izraeli színésszel, aki meglepő módon 36 évesen játszotta el ezt a szerepet, a feleségét, Goldét alakító Norma Crane 7 évvel volt idősebb nála, de a vejét, Motelt játszó Leonard Frey is csak három évvel volt fiatalabb, 33 éves az 1971-es forgatáskor. A filmről még azt illik tudni, hogy annak ellenére, hogy a musical zeneszerzője a már említett Jerry Bock, mégis az azóta világhírűvé vált John Williamsnek hozta meg az első zenei Oscart a zenei adaptációért és a saját zenei betétekért.
John Williamsnél érdemes egy kicsit elidőzni, mert vitathatatlanul korunk legnagyobb filmzeneszerzőjéről van szó. Az 1971-es Oscar-díját további négy követte: A cápa (1975), a Csillagok háborúja (1977),  az E.T. (1982) és a Schindler listája (1993) című filmek zenéiért, de 47 Oscar-jelölésével Walt Disney után második az örök ranglistán. John Williams filmzenéi csengenek a fülünkben, ha a Harmadik típusú találkozásokat, a Superman-t, Indiana Jones-ot, a Reszkessetek, betörőket, a Jurassic Parkot, a Ryan közlegény megmentését vagy a Harry Pottert nézzük.
Vissza a Hegedűs a háztetőnhöz. Színházban egyszer láttam, a Madáchban valamikor az ezredfordulón Kerényi Imre rendezésében. (Akkoriban Kerényi még nem az Alaptörvény Asztalát meg a Nemzeti Könyvtárat rendezte). Az előadás érdekessége az volt, hogy a zenét a Budapest Klezmer Band szolgáltatta, a zenészek is fenn játszottak a színpadon, ettől az egész előadásnak intim hangulata lett. Huszti Péter játszotta Tevjét.

Marc Chagall híres festménye, a musical címadója

A tegnapi előadás ennek pont az ellenkezője volt: nagy zenekar erős hangú kórussal, táncosokkal. Tevjét Stohl András, Cejtl-t Csákányi Eszter, Fruma Sára szellemét pedig a popénekes Tóth Gabi játszotta. A darab azt a dilemmát járja körül, hogy mennyit adhatunk fel a tradícióinkból, hogy még megőrizzük identitásunkat. Azt hittem, Alföldinek lesz új mondanivalója ezzel a napjainkban egyre égetőbb kérdéssel kapcsolatban, de igazából nem volt. Míg a filmbéli Tevjéből árad az őserő, látszik, hogy őt akárhová is veti a sors, gondoskodni fog a családjáról, a tegnapi előadás szereplői Anatevkát végleg elhagyva lemondóan csak ennyit mondanak: El kell innen mennünk, itt nem maradhatunk.
És még egy politikai aktualitás: Mikor Tevje Yentét Lazar Wolf mészárosnak ígéri, így okoskodik: Mészárosné lesz a lányom, egy Mészáros feleségének mindig jó sora van. A nézők vették a lapot, melyik Mészárosról van szó.
Viszont a Ha én gazdag lennék Stohl András előadásában sokkal jobban tetszett, mint Topol vagy Bessenyei interpretációja, mostantól nekem ez lesz az etalon.