És mik a nem nyelvészeti kifogások?

Korábbi posztban elemeztem a kvótanépszavazásra feltett kérdést nyelvészeti és formális logikai szempontból. Akkor azt írtam, hogy azért ennél vannak nyomósabb kifogásaim is.
Veszek egy nagy levegőt, nyelek egyet, és rögtön magyarázkodással kezdem. Ha egy ország vezetője megfújja a riadókürtöt, hogy veszélyben a nemzet, akkor bárki, aki ez ellen szót emel, az könnyen válik nemzetellenessé vagy hazátlan bitanggá (Lásd még: Szabó Magda - Abigél). Azért mégis megpróbálom pontokba szedni kifogásaimat.

1. A népszavazási kezdeményezés bűnben fogant
2016. február 23-án egy őrző-védőkből szervezett társaság megakadályozta, hogy az MSZP népszavazási kezdeményezést nyújtson be a boltok vasárnapi nyitva tartását tiltó törvény ellen. A sajtó órák alatt kiderítette, hogy a szervezett akció elkövetői a Fidesz alelnökéhez, Kubatov Gáborhoz köthető biztonsági emberek. Az ügyészség az addig példátlan választási bűncselekmény nyomozását megszüntette annak ellenére, hogy a Kúria kimondta, hogy törvénysértés történt. Két nap múlva, február 25-én maga a miniszterelnök jelentette be saját népszavazási kezdeményezését. Neki nem kellett az érkeztető automatánál harcolnia. Ugyan volt egy beadvány azonos tartalommal a Választási Iroda előtt, ezért a miniszterelnök a párhuzamossági moratórium miatt nem nyújthatta volna be javaslatát, de a korábbi beadvány benyújtója némi rábeszélés után visszavonta indítványát.


2. A népszavazási kampány nem arról szólt, mint amiről a népszavazás
A népszavazással a kezdeményező korlátozná azt az uniós jogot, hogy bizonyos uniós törvények automatikusan, a nemzeti parlament jóváhagyása nélkül érvényesek legyenek az unió tagországaiban. Ez lehet legitim felvetés, különösen, ha menekültek betelepítéséről van szó. A népszavazási kampány nagy része ezzel szemben eleve a bevándorlók befogadása ellen foglalt állást, mintha Magyarország nemcsak uniós döntésre nem fogadna be bevándorlókat, hanem eleve elzárkózna idegenek befogadásától. A legtöbb ember nem is érzékelte ezt a különbséget, úgy tudják, hogy a "migránsok ellen" kell szavazni.

3. A kampány gyűlölet-, félelem- és előítéletkeltő volta
Az az írott és verbális gyűlöletáradat, amely a kampány során megnyilvánult, a legsötétebb időket idézi. A gyűlölet lassan kiürülő méreg, nagyon alattomosan hat. Szerintem gyűlöletkampány nélkül is elmondható, miért nem fogadhatunk be mindenkit, aki Európába jön. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egy démonizált külső ellenség rémképe csak a hatalom "én majd megvédelek benneteket" szándékát erősíti. A templomokban a szentmiséket, istentiszteleteket rendőrök vigyázzák, keresztényüldözés-elleni helyettes államtitkárság alakult mind-mind azt sugallva, hogy nagy a veszély, de ne féljetek, mi itt vagyunk, vigyázunk rátok.

4. Brüsszelezés
A kampány során Brüsszelt egy maroknyi bürokrata által irányított, Európa népeitől független sóhivatalként próbálták láttatni. A propaganda által sugallt "Brüsszel" nem létezik. Az Európai Unió döntéshozó szervei, az Európai Parlament, mely a tagországok képviselőiből áll, az Európai Bizottság, melyet a tagországok által delegált uniós biztosok alkotnak és az Európai Tanács, melynek mindenkori résztvevői a tagországok kormányfői, a tagországok által választott legitim szervezetek. Amikor Brüsszelnek üzenünk, valójában Németországnak, Franciaországnak, Hollandiának és a többieknek üzenünk.
Mi sem árulkodóbb a magyar kormányzat Brüsszelhez való hozzáállásához, mint az, hogy egyszer azt kifogásolják, hogy a brüsszeli bürokraták illegitim módon szólnak bele a nemzetállamok életébe, máskor viszont az a baj, hogy túlságosan is lassú az EU döntéshozási folyamata. Na ja, a demokrácia időigényes dolog, elszoktunk tőle itthon.

5. Sorosozás
Az, hogy Soros Györgyöt bevándorlási kérdésben a legfőbb bűnbaknak tették meg, számomra azért visszataszító, mert Soros az egyik legfelelősebben gondolkodó európai véleményformáló. Több, mint három évtized óta más üzletembertől eltérően nem jachtokra és luxusvillákra költötte vagyonát, hanem arra, hogy Európa egymással acsarkodó, rivalizáló nemzetei helyett együttműködő régiók alakuljanak ki. Az általa életre hívott Open Society Foundations céljai nyilvánosak, bárki számára hozzáférhetőek. Amikor azt mondják Sorosról, hogy a migránsválságot kihasználva illegális bevándorlók kényszerbetelepítésével minél nagyobb zavart igyekszik kelteni Európában, lényegében minden szavukkal hazudnak: Soros sohasem javasolt kényszerbetelepítést, mert az önkéntesség híve, pont a válság által szétzilált egység visszaállítására törekszik, ráadásul mindig hangsúlyozza, hogy a nem legálisan honosított bevándorlókat ki kell utasítani. Az általa a témában javasolt hét pont szintén nyilvánosan hozzáférhető, ma mégis a legnagyobb hazaárulónak számít az, aki védelmébe veszi Soros Györgyöt. Pedig a bevándorlási krízisből az az egyetlen kiút, ha nemcsak veszélyként, de egyben lehetőségként is tekintünk rá.


6. A népszavazás jogi következménye
A miniszterelnök szeptember 16-i reggeli rádióinterjújában azt találta mondani, hogy ő már tudja, hogy mit tesz majd, ha érvényes lesz a népszavazás, de még nem mondja meg. Emlékezzünk vissza, hogy a Nemzeti Választási Bizottság, élén Patyi Andrással hány népszavazási kezdeményezést utasított el azzal, hogy a kérdésre adott válaszokból nem következik egyértelműen az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége. Valóban nehéz megmondani, hogy a "nem"-ek győzelme esetén mi is következik.
Ugye mindenki visszaemlékszik még, hogy az EU tagországai között garantált az emberek, a munkaerő, az árú és a tőke szabad mozgása. Ha Németországban valaki német állampolgárságot kap, automatikusan uniós polgár is lesz, bármelyik uniós országban letelepedhet, munkát vállalhat. Ezért olyan vonzó a magyar letelepedési kötvény a különböző banánköztársaságban tisztára mosott erkölcsű kalandorok számára: belépő az Európai Unióba. Egy honosított bevándorló nem tartható a honosító országban, ez ellenkezik az uniós joggal. És egyelőre nem az a helyzet, hogy Magyarországra igyekeznének a munkavállalók, hanem éppen fordítva. A kényszerletelepítés fából vaskarika, mert az uniós joggal ellentétes, helyette csak Magyarországon elvégzett befogadási eljárásról volt mindig is szó.

A fenti hat pontban megpróbáltam összeszedni, miért tartom elfogadhatatlannak a kvótanépszavazást. Korábbi posztomat tekinthetitek a hetediknek. Ettől nem tartom magamat semmivel sem kisebb magyarnak. A bevándorlási krízist magam is az évszázad egyik legsúlyosabb kihívásának tartom, de éppen azért léptünk be 12 éve az unióba, hogy az ilyen problémákra közös megoldásokat keressünk. A gyűlölködés, az előítéletek nem segítik elő ezt a folyamatot