Pünkösdi királyság

Posztom címe megtévesztő lehet, pedig csak arról van szó, hogy a pünkösdöt Vas megyében töltöttük és királyul éreztük magunkat, ez volt az igazi pünkösdi királyság.
Annyira rossz időt ígért a meteorológia, hogy csak péntek este döntöttük el véglegesen, hogy egy éjszakát Szombathelyen töltünk, és lefoglaltuk a szállást. Öten mentünk, mert Bori barátja, Bálint is velünk tartott.
Május második felében virágzik a rododendron, de mivel csak a hűvös, párás időt és a savanyú talajt szereti, hazánkban csak az Alpokalján található meg. 1990-ben, pár héttel az esküvőnk előtt voltunk Katival rododendron-nézőben, mert Kati még a Chinoinnál dolgozott, permetező szerekkel kereskedett, és pont akkor volt egy mezőgazdasági vásár Szombathelyen, ahol a Chinoin is kiállított. Ekkor jártunk a Jeli Arborétumban és a Kámoni Arborétumban.

Kati és én a Jeli Arborétumban 1990 májusában

Szóval pünkösd vasárnapján indultunk útnak, és meg sem álltunk a Kám községben található Jeli Arborétumig, ahol eltöltöttünk vagy két órát a csodálatos virágokkal.

A fa kitört és megmaradt része

Az arborétumból a közeli Zsennyére mentünk, ahol egy ezer éves tölgyfa van. Szegénynek már a fele letörött és egy beton sziklával van megtámasztva, de a megmaradt része még zöldell. Izgalmas látni egy fát, mely már államalapításunkkor itt állt.

Szintén a közelben volt található Csempeszkopács Árpád-kori, 13. századbeli apró, de elbűvölő temploma. 

Körülbelül 4-re értünk a szállásunkra, és napközben csak egy szendvicset ettünk, szóval először a város gasztronómiájával próbáltunk megismerkedni. Sajnos a római kori maradványokat bemutató Iseum addigra már bezárt, és pünkösd ide vagy oda, hétfőn sem volt már megtekinthető.

Az Iseum

A szombathelyi zsinagóga

Az Iseummal szemben található a szombathelyi zsinagóga, és mellette a Móló Cafe étterem, ahová estebédre ültünk be. Ettem kakaslevest és szűzérmés rizottót.

A délután hátralévő részében még Szombathely belvárosában sétáltunk.

Petra és James Joyce

A főtér szökőkútja

Este a Mysterium nevű társasjátékkal játszottunk, ami lényegében a Cluedo és a Dixit kombinációja. Akik nem jártasak a társasjátékokban, azoknak röviden: Egy gyilkosság helyszínét, a gyilkos fegyvert és az elkövetőt kell megtalálni, eddig ez nagyon a Cluedo-ra hajaz. Csakhogy egy szellem álom formájában küldi az információkat: az álomkártyákon megjelenő szürrealista képek alapján kell következtetni a fentiekre: ez pedig a Dixit-ből való. Bálint játékmesterként dolgozik egy játszóházban, így nagyon sok társasjátékot ismer.

Szombathelynek két ókeresztény, 4. századból való szentje is van. Az egyik, Szent Quirinus, magyarosan Kvirin az egykori Saváriában halt vértanúhalált, a másik, Tours-i Szent Márton pedig a város szülötte, ráadásul idén novemberben lesz születésének 1700. évfordulója, ezért idén Szombathelyen minden a Szent Márton-évről szól. A városban a kálváriától Szent Márton szülőháza helyén emelkedő templomig egy sétaút vezet végig, gyakori szimbólum a köpeny, melyet megosztott egy koldussal és a libák, melyek gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét. Ereklyéjét, egy ujjpercet a Szent Márton Templomban őrzik, mely előtt az a kút áll, melynek vizével Márton megkeresztelte édesanyját. Ezeket a helyeket hétfő délelőtt kerestük fel.

A köpeny, a kút és a templom

A libák

Meg szerettük volna nézni a Vasi Falumúzeumot is. Logikusnak tűnt, hogy pünkösdkor nyitva van és pünkösdi népszokások bemutatásával várja a látogatókat. Sajnos nem így volt, zárva találtuk. Felmentünk még a szombathelyi kilátóra is, ami arról nevezetes, hogy nem látni belőle semmit, ugyanis a környék fái időközben megnőttek.

Bori és Bálint a díszes kapunál

Utunk következő állomása a jáki templom volt. Itt utoljára 1999-ben jártunk Borival és Orsival, Petra még futó gondolat sem volt akkor. A nyolcszáz éves templom még mindig lenyűgöző.

A hazafelé vezető úton tértünk be a méltán híres Dabróka Csárdába egy magyaros ebédre, amely nálam gyöngyöző húslevesből valamint kakastöke pörköltből állt, melyhez zalai dödölét ettem köretnek.

Bár ebédünk jócskán belenyúlt a délutánba, még útba ejtettük a herendi porcelánmanufaktúrát és múzeumot, ahol nemcsak régi és új herendi porcelánokban gyönyörködhettünk, de megnézhettük, hogyan készülnek a díszes porcelán tárgyak, sőt, igazi herendi készletből kávézhattunk a manufaktúra kávézójában.

Tényleg királyul éreztük magunkat ezen a pünkösdön, soha rosszabbat.