No, hogy egyik szavam másikba ne öltsem, hiába vót ennek a kerálnak rókaprémes aranypitykés mentéje, hermelin palástja, folyton folyvást csak didergett, hogy majd megvette az isten hidege. Hivatott magához doktorokat, tudós embereket, kenőasszonyokat, kuruzslókat és csontrakókat, de biz egy se bírt segítni rajt. Végül magához kérette Mikola doktort, a Nemzet Orvosát, mondaná meg néki, mi a baja, s van-é reá gyógyír.
- Felséges kerálom, életem-halálom kezedbe ajánlom, téged csak egy bódog ember kabátja gyógyíthat meg, mit ha magadra öltesz, üstöllést megszűnik didergésed.
Hej, igen megörvendett Viktor kerál, hisz mindenki tudhatta, hogy Bergengócia a bódogság fődje, dölyfös Ejrópa is Bergengóciát másolja. Nosza, rögvest hívatta udvari kanászát, Mészáros Lőrincet.
- Adjon isten, felséges kerálom! - köszönté őt illedelmesen a kanászlegény.
- Adjon isten néked es, Lőrinc fijam! Reád bíztam keráli kondámat, héttornyos stadiont építtettem néked, de még melléje egy fájintos kisvasutat es. Válaszolj nékem igaz lelkedre, bódog vagy-é?
- Már hogy vónék bódog, felséges kerálom, mikor a kisvasút nem ér el az Óperenciás tengerig.
Mit vót mit tenni, elbocsátotta a kerál a kanászlegényt, és magához kérette titkos tanácsnokát, Habony Árpádot.
- Édes fijam, Árpád! Megfogadom minden titkos tanácsodat, cserébe a messzi Ibiza szigetére küldlek nyaralni, bódog vagy-é?
- Dehogy vagyok bódog, felséges kerálom, hisz valahányszor felőlem kérdeznek, megtagadsz engemet.
Harmadszor hű kamarását, Matolcsy Györgyöt hívatta a kerál.
- Hű kamarásom, mostantúl keráli rendelettel titokban költheted a keráli kamara aranyait, amire csak akarod. Bódog vagy-é?
- Hej, nem lehetek bódog mindaddig, felséges kerálom, míg száz palotám mellé a te fényes ezertornyú palotád is az enyém nem lesz.
Szörnyű haragra gerjedt a kerál, ezért elküldetett udvari bolondjáért, Rogán Antalért.
- Jó bolondom, Tóni, be sokat mulattam vidám tréfáidon, cserébe megtettelek kancellárnak. Bódog vagy-é?
- Hogy is lehetnék bódog, felség, ha Pasa parki palotám egy kurta arasz - nem sok - annyival sem nőtt a múlt hónapban.
Igen nekibucsálódott Viktor kerál, hogy nem lelt bódog emberre a keráli udvarban. Felnyergeltette fakó lovát, s útra kelt, hogy addig vissza ne térjen, míg bódog alattvalót nem tanál Bergengóciában. Széles búzamezők mellett vitt el az útja, hol a hajdanvolt fődbérlők immár cselédként dógoztak a grófok fődjin. Rokkantnyugdíjasok tengették nyomorúságos életüket a keráli járadékbul. Orvosok, tanárok - már amellik Bergengóciában maradott - élt naprúl napra a csekélyke udvari díjazásbúl. Állásukat vesztett munkások kaparták az utat keráli közmunkában.
S körötte csend, amerre ment és néma tartomány.
Már három nap s három éjjel léptetett fakó lován Viktor kerál széles Bergengóciában, amikor vidám énekszó ütötte meg a fülit. Megörvendett, közelébb rúgtatott, és egy világszép fiatalasszonyt látott gereblyézni az árokparton. Tüstént felismerte, hogy ez a takaros fehérnép nem más, mint Sándor Mária, kit boszorkányságért majdnem megégettetett, de a büntetést kegyelembül közmunkára változtatta.
- Adjon isten, Mária! - köszönté a kerál.
- Fogadj isten, kegyes kerálom! - felelt illendően az asszony.
- Tégedet állásodbúl elcsapattunk, boszorkányságért közmunkára ítéltünk, s te mégis vígan dalolsz?
- Hogy ne vónék víg, felség, mikor keráli ispotályidban egyre többen gondolják, hogy nem mehet így tovább. Ápoló asszonyok és gyógyító orvosok követelik, hogy tegyed jobbá Bergengócia egészségügyét, hozd vissza a messzi Burkusországban dolgozó doktoraidat. Boldog vagyok, hogy példámmal hitet s erőt adhatok nékik.
- No Mária, akkó add gyorsan ide kabátodat, vegyem fel és gyógyuljak meg hamar!
- Odadnám szíves-örömest, felség, de nincs énnékem kabátom. Még akkó zálogba adtam, mikó elcsapattál az ispotálytúl.
Így esett, hogy Viktor kerálnak nem jutott bódog ember kabátja, így didergése megmaradott, foga vacogását hallani szerte Ejrópában.
Holnap legyen a ti vendégetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése