Izrael 2014 - 1. rész: kronológia

Orsi meglátogatását kötöttük össze családi nyaralással, amikor elhatároztuk, hogy két hetet Izraelben töltünk. Sajnos a Gázában kitört harcok miatt az első héten nem vállaltuk az utazást, pedig a második hét semmivel sem volt nyugodtabb, mint az első. De persze ezt akkor még nem tudhattuk, és minden izraeli ismerősünk - beleértve Orsit is - lebeszélt minket az útról, így végül július 13-a helyett 20-án utaztunk el. Végül is a halasztásnak két előnye is volt:

• Édesanyám csípőprotézis-műtétjét hat héttel előre hozták, emiatt pont azon a héten ment át a kórházból a rehabilitációra, amit itthon töltöttünk, így tudtam neki segíteni az átköltözésnél. (Eredetileg a műtét az Izraeli utunk után lett volna, ehhez időzítettünk mindent, de hirtelen adódott egy hat héttel korábbi időpont.)
• Sógornőmékkel egy géppel utazhattunk. Mivel közös volt a szállásunk, és Andris úgy ismeri Izraelt, mint a tenyerét, megnyugtató volt, hogy ő is velünk van.

2014. július 20, vasárnap
Menetrend szerint 16:26-kor indultunk volna a Wizzair-rel, végül is 20-25 perccel később szálltunk fel. A háborús helyzet ellenére tele volt a gép. Már sötét volt, amikor Izrael fölé értünk, és akár hiszitek, akár nem, az első, amit a gép ablakából felismertem egy kivilágított mecset volt. Helyi idő szerint fél 9 körül szálltunk le a Ben Gurion repülőtérre, ahol nemcsak Orsi és barátjának nagyszülei vártak minket, de kijött elénk egy régi családi barát, Ruti is a férjével.
Átvettük az előre lefoglalt bérautókat, nekem egy KIA Forte jutott, kicsit izgultam, mert életemben először vezettem automatát. Orsi mellém ült navigátornak, bár elég volt végig Andrisékat követni.

40 km-re van Netanya a szálláshelyünktől. Bizakodásra ad okot, hogy bérelt apartmanunk a Shalom Aleichem (béke veled) úton található. A ház előtt már Andris barátja, Natan vár minket. A négyszobás lakásban nyolc fekhely helyett csak hat van, és nincsenek szekrények, edények evőeszközök.
Az első éjszakát Andris és Jutka önfeláldozóan a kanapén töltik, másnapra aztán Natan hoz egy felfújható kétszemélyes matracot, evőeszközöket, edényeket.

Apartmanunk étkező asztalánál

2014. július 21, hétfő
A reggelt pénzváltás után bevásárlással kezdjük, a közeli Kanyon bevásárló központban. Mindent veszünk: tisztító és háztartási szereket, rengeteg ásványvizet és töménytelen élelmiszert.
Délután Orsinak egy előre betervezett orvosi vizsgálata van Rishon Leziyyon-ban, ezért együtt odaautózunk. Betérünk egy helybéli, oroszok által üzemeltetett Teev Taam bevásárló központba, ahol nem csak kóser termékeket lehet kapni. Rengeteg fűszer kapható, valamint a régi Szojúz területéről származó termékek és hatalmas sörválaszték. Orsi, azt mondja, az izraeli sör nem különösebben finom, így végül holland sörök mellett döntünk.

Fűszerek a bevásárló központban

Már egy napja itt vagyunk és még nem láttuk a tengert: irány egy kis esti séta a Netanya-i tengerparton. A promenád alatt magas a partoldal, így csak fölülről nézhetjük a kivilágított partot, miközben nyaljuk a fagyinkat.

Netanya by night

2014. július 22, kedd
Reggel piacra megy a társaság egyik fele, hogy friss gyümölcsöt és pékárút vásároljon. Olyan csemegékkel térnek vissza, mint mangó, gránátalma, kaktuszgyümölcs, de veszünk szőlőt, körtét és dinnyét is (licsit Natan hoz nekünk a saját kertjéből).

A piacon

Strandolni indulunk, a kiépített strandig kb. 3 km-t kell autózni. A part homokos, lehet kagylót és csigát is gyűjteni. Erős a hullámzás, ezért túl mélyre nem engedik a fürdőzőket.

Lányaim a tengerben

Délután Orsi rábeszél minket, hogy menjünk el Ceaserea-ra, ez egy római kori tengerparti erőd, melyet később a bizánciak, majd a keresztes lovagok használtak, végül az oszmán birodalom üzemeltette. Mi már itt voltunk Katival 24 éve, de azóta nagyon szépen kiépült. A pár kilométerre lévő római vízvezetékhez is elmegyünk.

Lányaimmal a Ceaserea-i tengerparton

Katival az aquadukt alatt

2014. július 23, szerda
Délelőtt megint strand, végül is nyaralunk, vagy mi a szösz?

Lányaim és kisebbik unokahúgom napoznak

Ebéd után északnak vesszük az irányt. Először egy kisvárosba, Zikhron Ya'akov-ba megyünk, mely két dologról híres: Sétáló utcájáról jobbra és balra tündéri kis üzletek és kávézók nyílnak, valamint itt lakik Orsi barátjának a dédmamája. A sétálóutcán végigsétálunk, be-be nézünk az üzletekbe majd elnyalunk egy fagyit. Sajnos a kilencven valahány éves dédi éppen alszik, ápolónője csak oroszul beszél, ezért minden orosztudásunkat összeszedve értetjük meg vele, hogy majd mondja meg a dédinek, hogy itt voltunk és üdvözöljük (a dédit Munkácsról deportálták, négy nyelven, oroszul, magyarul, jiddisül és héberül beszél, és Orsit különösen nagyon szereti).

Családom Zikhron Ya'akov-ban

Folytatjuk utunkat Hajfára, ahol már vár ránk a család egy régi barátja, a 90 éves Vera. Egy luxus idősek otthonában él. Bár népes családja van, nem akar a terhünkre lenni. Vendégül lát minket kávéval és süteménnyel és bemutatja nekünk az otthont. Erkélyéről elképesztő kilátás nyílik a tengeröbölre.

Vera erkélyén Hajfán

Még a tengerpartra is lejön velünk korzózni, utána beülünk egy étterembe, ahol annyi kaját kapunk, hogy még másnap is abból élünk.

A hajfai tengerparton este

2014. július 24, csütörtök
Naná, hogy reggel megint strand és erőgyűjtés a délutáni kiránduláshoz.  Bár ismerőseink a heves rakétatámadások miatt lebeszélnek minket, de Yafo-ba és Tel Avivba megyünk. Bár nem volt légiriadó, a turistaforgalmon jól lehet érezni, hogy félnek az emberek.
Yafo, a régi kikötő a kikötő-romantikával próbál vonzó lenni. Mecsetek és keresztény templomok is találhatók itt, és főleg művészeti galériák csalogatják a látogatókat, meg persze a naplemente, melyet a hegytetőről kell végignézni, miközben egyszerre több minaretből is felcsendül a müezzin éneke.

Lányaim naplementében Yafo-n

Nincs messze Tel Aviv régi vasútállomása, melyet szintén átalakítottak, üzletek, éttermek vannak benne. Bár nagyon kedélyes hely, sajnos itt sincsenek túl sokan. Beülünk egy milkshake-re az egyik étterembe.

A régi vasútállomáson

2014. július 25, péntek
A reggelt piacozással kezdjük, kifogyóban vannak készleteink. Natan és felesége egy Netanyatól északabbra lévő település, Mikhmoret strandjára invitál meg minket.

A Mikhmoret-i strandon

Délután sok a dolgunk, először a Tel Avivhoz tartozó Ramat Gan-ban keressük fel anyósom unokatestvérét, Zolit és családját. Rajtuk kívül ott van még fia, unokája és dédunokája is. Náluk laktunk Katival 24 évvel ezelőtt is, most is jól éreztük magunkat.

Népes család Zoliéknál

Péntek estére Orsi barátjának nagynénjééknél van nagy trakta Gederán. Itt éljük át az első légiriadót, ami nem is volt teljesen igazi, mert a szomszédos körzetben búgtak fel a szirénák, de a biztonság kedvéért a házigazda, Uzi beterel minket a bunkerszobába (minden házhoz, lakáshoz tartozik egy vastag falakkal, vasajtóval és vasspalettákkal felszerelt védett helyiség). Még halljuk a vaskupola ellenrakétájának kilövését is.

2014. július 26, szombat
Ebédre Rutiékhoz vagyunk hivatalosak. Itt van Ruti édesanyja, Malka (vele is találkoztunk 24 éve), fia és barátnője, valamint anyósa is. Igazi közel-keleti ebédet kapunk.

Kuszkusz, kebab és egyebek

Itt ünnepeljük meg Mimi 21. születésnapját is. Magyarul, héberül, angolul és németül folyik a társalgás (bár a fiú barátnőjével akár oroszul is beszélgethetnénk, mert ők orosz bevándorlók). Itt nyomtatjuk ki a hazafelé utunk beszállókártyáit.
Délután Kati másod-unokatestvérét, Zsófit és családját keressük fel egy vallásos kibucban, Kvutzat Yavne-ban. Még nem ment ki a szombat, ezért kocsival nem hajthatunk be a kibuc területére. Nem messze a kibuc bejáratától egy földre hullott rakétadarab fogad minket. Itt már közel van Gáza, gyakoriak a légiriadók. 24 éve is voltunk kibucban, ezért nem teljesen ismeretlen a látvány a közösségi épületekkel, iskolákkal, kertekkel. A kibucnak konzervgyára, tejüzeme és óragyára is van.
 

Zsófi gyermekei

Estére Natanékhoz vagyunk hivatalosak vacsorára. Ez ma egy bezabálós nap. Natan mesél arról, hogyan vett részt 1973-ban, 18 évesen a Jóm Kippúr-i háborúban a Sinai félszigeten. Azt mondta, hogy a homokban az uzi géppisztolyok sorra csődöt mondtak, az ellenségtől zsákmányolt kalasnyikovokkal harcoltak, fényképalbumot is mutat magáról és bajtársairól.

2014. július 27, vasárnap
Délután Jeruzsálembe indulunk egy idős családtaghoz, Manci nénihez (97 éves) és lányához, Mártához. Mivel az 1-es úton dugó van, a Ciszjordánián átvezető 443-ason megyünk, de azon kívül, hogy Izraeli területre ismét belépve egy katona megállít minket, semmi kellemetlenség nincs.
A család Jeruzsálem déli részén, Har Homa-n lakik, amit már teljesen arab rész vesz körbe, Betlehem csak pár kilométer ide. A városrész vadonatúj és gyönyörű innen a kilátás. Itt is nagy traktában részesítenek minket.

Orsi és Manci néni, közte háromnegyed évszázad

Mártáéktól a Trotner Parkhoz hajtunk, ahonnan szép a kilátás Jeruzsálemre.

Orsi és Petra mögött a bibliai város

A Hebron úton végighajtva eljutunk az óvároshoz, és a Jaffa-kapu alatti mélygarázsban hagyjuk az autókat. Végigsétálunk a Dávid utcai bazársoron, ahol alig lehet féken tartani a nőket. Azért sok szuvenírrel gazdagodva haladunk tovább.

A jeruzsálemi bazár

Eljutunk a Siratófalhoz, mindenki elhelyezi kívánságcéduláját a repedésekbe, mintha az Örökkévaló magától nem tudná, mi is a szívünk nagy vágya. Pedig elég lenne annyit írni a papírra: Úgyis tudod, Uram.

Ez a fal maradt meg Nagy Heródes templomából

Az óvároson kívül, a Jaffa-kapunál a Mamilla utcában létrehozták a bazársor pandantját, a nagy világmárkák üzletsorát, itt tallózgatunk még estig, utána beülünk vacsorázni, majd haza indulunk.

 

 

Bevásárló utca, a Mamilla

2014. július 28, hétfő
Hazautazásunk napján délelőtt - egy utolsó bevásárlás után - még kimentünk strandolni, hogy aztán végérvényesen búcsút vegyünk a tengertől.

Viszlát, tenger!

Időben érünk ki a repülőtérre, van még idő leadni a bérkocsit, mely hűséges társunk volt egy hétig.

Viszlát, autó!

Könnyes búcsú Orsitól, biztonsági ellenőrzés. Már meg sem lepődünk, hogy gépünk megint 25 perc késéssel száll fel. Kicsit elalszom, Isztambul felett ébredek fel, mely 10 000 m magasból is ragyog, tisztán látszik az Aranyszarv-öböl. Nem sokkal éjfél előtt érkezünk meg Budapestre.