Parlament

Parlament

2014. február 14., péntek

Pedig én mindent megtettem, főnök.

Ezt mondaná Szalai Annamária, ha még élne. A Klubrádió esete ugyanis jó példa arra, miként használja fel a hatalom a hatóságokat konkrét, egyedi utasítások végrehajtására. Mindez onnan jutott eszembe, hogy az említett rádió végre megkezdhette a sugárzást azon az ingyenes frekvencián, amit négy évvel ezelőtt nyert el. Nincs kétségem, hogy az NMHH (Nemzeti Média és Hírközlő Hatóság) négy éves dicstelen viselkedésével a Klubrádióval szemben egyetlen ember politikai elvárását igyekezett teljesíteni. De haladjunk sorban.
2010 tavaszán az akkor még működő ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) egyik utolsó határozatában a Klubrádiónak ítélte a budapesti 92.9 MHz-es közösségi (ennél fogva ingyenes) frekvenciát. A 2010 nyarán megalakuló NMHH szinte legelső határozatában hatálytalanította ezt a döntést arra hivatkozva, hogy a Klubrádió már rendelkezik budapesti frekvenciával. Igaz, hogy a Klubrádió a pályázatában jogi nyilatkozatot tett, hogy mihelyst megkapja az ingyenes frekvenciát, azonnal visszaadja a másikat.
Természetesen a Klubrádió nem törődött bele a döntésbe, hanem bírósághoz fordult. Az ügy négy fórumot járt meg (első fok, fellebviteli fórum, megismételt első fok, jogerős másodfokú ítélet), és négy év után sikerült megkapnia az ingyenes frekvenciát.
Az eljárás ideje alatt Klubrádió természetesen tovább sugárzott a fizetős budapesti frekvenciáján és a vidéki frekvenciáin. Tönkretételére a kormányzat először ugyanazokat a "hagyományos" módszereket alkalmazta, melyekkel az előző, szocialista kormányok is éltek az ellenzéki médiával szemben: az állami hirdetések megszüntetése, a kereskedelmi hirdetők elijesztése. A Klubrádiót viszont nem olyan fából faragták: perselypénzt kezdett gyűjteni, támogató alapítványt hozott létre, jótékonysági rendezvényeket szervezett. A Médiatanács kénytelen volt keményebb eszközökhöz nyúlni, itt kezdődött a Klubrádió másik vesszőfutása.
2011 tavaszán pályázatot írtak ki a Klubrádió budapesti frekvenciájára, és a feltételek között az szerepelt, hogy minimum 60%-ban zenét kell sugározni rajta. Miután a rádió összes tiltakozása sikertelen volt, megpályázta saját korábbi frekvenciáját, és második (vagyis vesztes) lett ezen a pályázaton. A győztes Autórádió Kft. korábban nem szerepelt a médiapiacon, és olyan magas koncessziós díjat ajánlott, mely reálisan kitermelhetetlen egy kereskedelmi rádióból. Ezért merült fel a gyanú, hogy az állam áll mögötte, és állami hirdetésekből kívánja magát fenntartani, mint pl a Class-FM (de erről majd később).
De az állam győzelme pirruszi győzelemnek bizonyult. Kiderült ugyanis, hogy az Autórádió pályázata formailag hibás volt: a pályázat egyes lapjain nem szerepelt az ügyvezető aláírása. A Klubrádió bíróságon támadta meg a pályázatot, a bíróság érvénytelenítette az Autórádió pályázatát és a Klubrádiót hirdette ki a pályázat győztesének. De Szalai Annamáriát sem azért tette Orbán erre a magas posztra, hogy ebbe belenyugodjon.
Az NMHH kiókumulálta, hogy ha az Autórádió pályázata érvénytelen, akkor az összes pályázat az, mert nincsen aláírva a - most tessék megkapaszkodni - pályázati lapok hátsó, üres oldala. Sikertelennek nyilvánították a pályázatot, és megint két éves bírósági eljárásnak kellett kimondania, hogy ez mekkora hatalmas nagy baromság, és bizony a Klubrádió a pályázat győztese.
De mi történt a Klubrádió 12 vidéki frekvenciájával. Nos ezeket az újrapályáztatás során sorra elveszítette, de azért itt is voltak érdekes esetek. Volt például olyan eset, hogy azért lett érvénytelen az összes pályázat, mert a pályázati kiírás volt hibás. A frekvencia újbóli meghirdetéséig a Klubrádió tovább sugározhatott volna az eredeti feltételekkel, de ezt megtiltották neki, le kellett állniuk. Így az adott frekvencián megszűnt az állami bevétel. Hát így gazdálkodott az MNHH a közvagyonnal, ha a Klubrádió ellehetetlenítéséről volt szó.
Érdemes megnézni, hogy mi történt a médiapiac más területein az elmúlt négy évben.
Még az ORTT idején került sor a két országos kereskedelmi frekvencia, a Danubius és a Slágerrádió frekvenciáinak újrapályáztatására. Az egyiket az MSZP-közeli Neo-FM, a másikat a Fidesz-közeli Class-FM nyerte el irreálisan magas frekvenciadíjat kínálva. Nyilvánvaló volt, hogy a pártok így próbáltak médiumhoz jutni. Az ügy olyan pofátlan volt, hogy az ORTT elnöke azonnal lemondott. A kormányváltás után hogy-hogynem csak a Fidesz-közeli rádió kapott állami hirdetéseket (szerencsejáték, KÖZGÉP, Erzsébet-utalvány stb.), így aztán a két azonos profilú és azonos vételkörzetben sugárzó rádió közül csak a Class-FM maradt talpon. Ha azt hiszitek, hogy a csődbe ment Neo-FM frekvenciáját újrapályáztatták, tévedtek. Az adókat megkapta az állami Kossuth és Dankó rádió. Így már nemcsak a közmédia rádióit, de az immár egyetlen országos kereskedelmi rádiót is a jobboldal birtokolja.
Az ország közösségi frekvenciái közül egyedül a budapesti 92.9 MHz-en sugároz a Klubrádió, a többi frekvencián vagy a Klubrádió pandantja, a Lánchíd rádió sugároz, vagy egyházi adó működik rajtuk.
A televíziós csatornák közül a négy közszolgálati adó valamint a HirTV és EchoTV mellett most már a TV2 is a jobboldalé lett. A tíz évvel ezelőtti egyértelműen baloldali médiafölényt a mára egyértelmű jobboldali túlsúlyra sikerült fordítania a hatalomnak. De a Klubrádió példája azt mutatja, néha Dávid is legyőzheti Góliátot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése