Jancsika jól bánik a pénzzel, csak arra költ, amire futja, ha nagyon szeretne valamit, spórol rá (ez egy olyan malacpersely, hogy nem kell összetörni, ha pénzt akarunk kivenni belőle).
Pistike elhatározta, hogy üzletileg beszáll Jancsika malacperselyébe:
- Figyelj, Jancsika! Biztos sok olyan dolog van, amit nem tudsz megvenni, mert nincs elég pénzed.
- Akkor spórolok rá.
- De képzeld el, hogy nem kell rá spórolnod, mert én is ebbe a perselybe dobom a pénzem, ezért mindig sokkal több pénz lesz benne.
- Jól van, nem bánom. Nekem most 1200 forintom van.
- Oké, én beszállok 1800-zal, látod, máris 3000 forintunk van.
Jancsika örült az üzletnek, de amikor pár nap múlva pénzt akart kivenni a perselyből, hogy túrórudit vásároljon, Pistike így szólt:
- Hohó, öcskös! Mostantól közösen, üzleti részesedésünk arányában döntjük el, ki, mikor vehet ki pénzt a perselyből. Nekem 60% részesedésem van, neked csak 40%. Sajnálom, le kell, hogy mondj a túrórudiról.
- Nem baj, bátyó! Teszek be még 600 forintot, és máris egyenlő részesedésünk lesz.
- Nem úgy van az, tesó! Arról is a részesedésünk arányában döntünk, hogy ki mennyivel növelheti a részesedését!
- ????!!!!
Jancsika azóta máshol gyűjti a zsebpénzét és ebbe nem engedi beszállni Pistikét, de egyre inkább úgy érzi, hogy az 1200 forintját már aligha látja viszont. Ti mit gondoltok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése