Tegnap Katival és Borival hármasban voltunk színházban, a Madáchban Neil Simon darabját, a Furcsa párt néztük meg Gálvölgyi János és Szervét Tibor főszereplésével.
Természetesen a filmet is láttam még valamikor a `70-es években, és emlékszem, milyen frenetikus hatással volt rám Jack Lemmon és Walter Matthau játéka. Lemmon és Matthau a Sógorom a zugügyvéd 1966-os bemutatójától több mint három évtizedig Hollywood furcsa párja volt. Neil Simon megírta a darab folytatását, a Furcsa pár 2-t, amit 1998-ben, nem sokkal haláluk előtt (egy év különbséggel mentek el) játszott el a két színész-óriás. Közben pedig olyan filmekben játszottak együtt, mint pl. a Szenzáció!, a JFK - a nyitott dosszié, a Szomszéd nője mindig zöldebb két része vagy a Tengerre tata.
Természetesen Neil Simon más darabjait is filmre vitték, de ezekben már nem együtt szerepeltek: Jack Lemmon A 2. utca foglyaiban (ezt mi két éve a Centrálban láttuk A 88. utca foglyai címen), Walter Matthau pedig a Napsugár-fiúkban alakított maradandót. Ez utóbbi darab szintén megy a Madáchban, Kati feltétlenül meg akarja nézni.
Neil Simon darabjait általában Ungvári Tamás fordította, de a Furcsa pár Örkény István fordításában ment. A színház különös marketing-fogása, hogy fordított szereposztásban is játsszák a művet. Mi azt a változatot láttuk, amelyben Szervét Tibor játssza Oscart és Gálvölgyi János Felixet. Gálvölgyi nagyon Jack Lemmon-os volt, el sem tudom képzelni a másik szerepben. Szervét kevésbé akart hasonlítani Matthau-ra, ezért őt jobban elfogadnám egy pedáns, nyavalygó "eleven porszívó" alakjában.
Kati azt a tanulságot vonta le a darabból, hogy el kell fogadnunk egymás rigolyáit, engem viszont inkább az fogott meg, hogy a nőkre néha nagyobb hatással vannak a nyavalygó pasik, mint a macsók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése