Szélmalom, tulipán, facipő

... és persze folytathatnánk: sajt, bicikli, csatornák. Naná, hogy Amszterdam. Meglátogattuk ugyanis az őszi szünetben elsőszülött leánykánkat (ahogy Petra mondta, most nem nyaralunk, hanem őszülünk). Bori is részletesen beszámolt a látogatásunkról, íme az én nézőpontom:

1. nap:

Este a szállodánk előtt

Gépünk menetrendszerűen landolt a Schiphol repülőtérre, és Bori is menetrendszerűen várt minket. Taxival hajtattunk a szállodánkhoz, mind az öten, este 9 körül érkeztünk meg. Szállásunk egy gyönyörű utcácskában volt, az erkélyről ráláttunk a Rijksmuseumra, szűk, meredek volt a lépcsőház, de modern berendezés.
Bori megkapott mindent, amit kért, még egy kicsit többet is (gyulai kolbász, sült husi stb.). Utána kicsit sétafikáltunk a környéken majd felraktuk Borit az 5-ős villamosra.



2. nap:
Bori bebiciklizett hozzánk és együtt mentünk be a közeli Rijkmuseumba, melyben elsősorban németalföldi festők művei találhatók, pl. Rembrandt Éjjeli őrjárata, Vermeer Tejet öntő nője vagy Avercamp Téli látképe.

Bori és a Tejet öntő nő

Utazásaim során az alábbi híresebb külföldi képtárakban jártam: a moszkvai Tretyakovban és a szentpétervári Ermitázsban 1977-ben, a párizsi Louvreban 1978-ban, a római Vatikáni Múzeumban 1991-ben, a londoni National Gallery-ben 2000-ben, a velencei Accademiaban 2011-ben.
A Rikmuseum után kicsit fényképezkedtünk az épület előtt álló nagyméretű "I amsterdam" feliratnál, majd a közeli Gyémántmúzeumot csodáltuk meg - négy nővel, képzelhetitek!

A Gyémántmúzeumban

Az egyik csatornánál

Bori bevezetett minket Amszterdam nyüzsgő belvárosába. Próbáltunk félreugrálni a biciklisták elől, akiktől a végén már jobban féltünk, mint az autósoktól. Sajtot kóstoltunk a sajtüzletekben, virágokat csodáltunk a virágpiacon, bámultuk a a csatornákat a sok lakóhajóval. Nagyon tetszettek a három ablak szélességű ódon házak.

Hosszú sor az Anne Frank-ház előtt

Elsétáltunk az Anne Frank-házhoz, amibe némi sorbanállás után jutottunk be. Nagyon méltóságteljes kiállítás mutatja be azt a helyet, melyben a Frank család és még további négy személy bujkált két éven keresztül. Az egyedüli túlélő, Otto Frank nem járult hozzá, hogy a helyiségeket az eredeti módon újra berendezzék, így csak makettről és Anne megfelelő naplórészleteiből rekonstruálhattuk, milyen is lehetett nyolc embernek összezárva, nappal síri csendben lapulni és közben megpróbálni valahogy eltölteni az időt és nem folyamatosan rettegni. Bori mostanában olvasta a Naplót, így neki még elevenebb volt az élmény.
Az Anne Frank-ház egyben "toleranciaközpont" is, különféle mai példákon keresztül mutatják be az ifjúságnak a világban különféle formában jelentkező vallási megkülönböztetést, idegengyűlöletet, rasszizmust és homofóbiát. 2-3 perces filmeket vetítenek, utána a közönségnek zöld és piros gomb megnyomásával kell szavaznia. Mikor mi ott voltunk, pont a magyar Jobbikról ment egy film: gárdaavatás, Morvai Krisztina beszéde, masírozás cigánylakta településeken. A film végén az volt a kérdés, be kell-e tiltani a "Dzsobbik"-ot vagy nem.
Visszavillamosoztunk a szállodánkhoz, Bori pedig hazabiciklizett a kollégiumába.

Éjszakai Amszterdam

Én mindenképpen szerettem volna látni az éjszakai Amszterdamot (vöröslámpás negyed, értitek?), Orsi ajánlkozott, hogy velem jön, így este bevillamosoztunk a belvárosba, és kicsit sétáltunk az Oude Kerk (Öreg Templom) nem túl jó hírű környékén, ahol tényleg ott ültek a kirakatban a lányok. Bori azt mondta, hogy azért a templom környéke volt az örömnegyed, mert így a bűnt rögtön meg lehetett gyónni. Mindenesetre fura szimbiózisban él itt a szakrális és a profán. Amikor visszaértünk a szállodába, Petra széles vigyorral kérdezte: Na apu, szexeltél?

3. nap:
Borinak ma egyetemi napja volt, ezért olyan programot szerveztünk, amit ő már látott. Délelőtt kibuszoztunk Zaanse Schans-ba, ami egy skanzen sok-sok zöld faházzal és szélmalommal.

Szélmalmok Zaanse Schans-ban

Bár az idő nem volt túl barátságos, jó volt kóborolni a parasztházak között, benézni a ma is működő szélmalmokba (az egyik egy fűszermalom volt, itt vettünk mustárt, a másik pedig egy nemrég felújított fűrészmalom), megnézni a sajtüzemet, válogatni a sajtok között.
A sajtbolt egyik eladója egy magyar nő volt, aki Hollandiába jött szerencsét próbálni.
Visszabuszoztunk Amszterdamba és egy városnéző hajóval hajókáztunk a csatornákon.

Kikötő

19 nyelvből választhattunk az idegenvezető magnóból, melyek között volt lengyel és cseh is, magyar azonban nem, így a németet választottuk. Sok mindent megtudtunk a város és a csatornák keletkezéséről, a város nevezetességeiről. A hollandok büszkék arra a merkantil szellemre, mely naggyá tette országukat, de ez a büszkeség inkább befogadóvá, mint kirekesztővé tette őket. Kétségtelenül Hollandia legnagyobb problémája a bevándorlás, de eddig még sikeresen működik az olvasztótégely.
Este bevásároltunk a szállodánk közelében lévő szupermarketben, és vártuk Borikát, aki nemcsak az estét töltötte nálunk, de ott is éjszakázott és (nem túl szabályosan) velünk is reggelizett.

4. nap:
Ez a napunk is boris nap volt. Reggel elmetróztunk a Hermitage-hoz, mely jelenleg ideiglenesen otthont ad a Van Gogh-gyűjteménynek (a Van Gogh Múzeumot most éppen átépítik).

Bori az Amstel folyónál a Hermitage előtt

Épp jókor érkeztünk, utánunk fél órával már hatalmas sor kígyózott a múzeum előtt.
A gyönyörűséges Van Gogh-képek láttán eszembe jutott, hogy a Szépművészetiben 2006-ban lehetett Van Gogh képeket látni (hiába, már Ady is megírta: Góg és Van Gogh unokája vagyok én), és a már említett londoni National Gallery is jelentős Van Gogh-gyűjteménnyel rendelkezik.
A jegyünk érvényes volt a francia impresszionista kiállításra is, itt Monet, Renoir, Gauguin és Cézanne festményein ábrándozgathattunk (épp most van egy Cézanne-kiállítás a Szépművészetiben).

A portugál zsinagóga belseje

A közeli zsidó negyedben tettünk egy sétát és bementünk Amszterdam legrégebbi még működő zsinagógájába, a portugál zsinagógába is.
Végigsétáltunk a bolhapiacon és kisétáltunk a kikötőbe következő célunkhoz, a Némo-hoz.

A Némo

A lányok optikai kísérlet közben

A Némo egy impozáns, hajófart formáló épület a kikötőben, mely egy négyszintes, Csodák Palotája-szerű kiállításnak ad otthont. Élvezték a csajok a különféle látványos kísérleteket, fizikai paradoxonokat, de nagyon sok számítógépes játék és teszt is volt.
A Keleti Dokk modern épületei és egy hatalmas úszó kínai étterem mellett sétáltunk el a központi pályaudvarhoz, ahonnan hazavillamosoztunk. Bori előrement "Bagolyvárosba" mi pedig vettünk kaját és egy-két finomságot, majd villamosra szállva mi is kizötyögtünk Amstelveenbe, ezen belül is Uilenstede-be, ahol Bori kollégiuma található. A "zöld torony" hatodik szinjén egy önálló egyszobás apartmanja van közös konyhával.

A lányok és Morcos Bori szobájában

Ettünk pizzát és szőlőt, Bori felköszöntötte Orsit és Katit közelgő szülinapjuk alkalmából, majd mind az öten visszavillamosoztunk a szállodánkba, hogy Bori az utolsó éjszakáját is velünk tölthesse.


5. nap:
Utolsó napunkra már nem terveztünk különösebb programot, a közeli Vondelpark-ban sétáltunk.

Vondelpark

A jelentős holland költőről elnevezett park a Városligethez vagy a Margitszigethez hasonló. Sok pázsit, fa és tó található itt, és persze sok kocogó, kerékpározó holland. A kacsákon kívül a szürke gém is teljesen elterjedt madár, egy példányt már megérkezésünk estéjén láthattunk. A városban ezenkívül sok a csóka és a pöttyös léprigó is, igen barátságosak, közel jönnek az emberhez.
Visszasétáltunk a szállodánkba, fölszedtük a poggyászunkat, kijelentkeztünk, majd elhatároztuk, hogy tömegközlekedéssel, vagyis villamossal és vonattal megyünk ki a repülőtérre.
A villamos kivitt minket a Déli Pályaudvarra, ahol megcsodálhattuk a 21. század Amszterdamját is.

Modern épületek a Déli Pályaudvarnál

Kétszintes szép sárga vonatra szálltunk (automatából lehetett venni a jegyet), és egy megállót mentünk (a megálló pont a repülőtér alatt van). Az amszterdami repülőtéren már a csomagfeladás is automatizált. Csomagfeladás után elbúcsúztunk Boritól, beszállás előtt még kicsit shoppingoltunk.
Repülőnk majdnem végig felhő fölött szállt, a Mohi atomerőműnél megszűntek a felhők, jól lehetett látni, ahogyan a Garam Esztergomnál a Dunába ömlik, pont a bazilika fölött repültünk el. A Pilis fölött ismét felhőbe burkolódzott a táj, csak az Örs vezér térnél értünk le a felhők alá, és egy perc múlva már a betonon gurultunk.
Hát ennyi volt a Pál család kalandja Amszterdamban.
Még több fényképért kattintsatok ide.