Szputnyik

Pontosan 15 évvel a német V-2 rakéta első sikeres startja után ma 55 éve lőtték fel a Sputnyik-1-et.
Végül is a két nagyhatalom igazságosan osztozott meg a német rakétatechnikán: az amerikaiak kapták a zseniális rakétamérnököt, Wernher von Braunt, az oroszok pedig a peenemündei kisérleti rakétatelep összes felszerelését.
A német V-1 a mai szárnyasrakéták, a V-2 pedig az interkontinentális ballisztikus rakéták ősének tekinthető. A két szuperhatalom az "örökség" birtokában gőzerővel folytatta a katonai rakétakutatásokat, de a szovjeteknek támadt az a zseniális ötletük, hogy rakétatechnikájukat ne csak minden november 7-én a Vörös téren, de egy békés űrmisszióval, egy objektum Föld körüli pályára juttatásával is mutassák meg (Virág elvtárs szavaival: Hadd szarjanak be az imperialisták!). A Szputnyikot egy R-7-es (Szemjorka) interkontinentális ballisztikus rakéta hasznos terheként állították pályára.
Tehát ma 55 éves az űrkutatás, amiről nekem két dolog jut eszembe. Egyrészt a képen látható levélnehezékek, melyeket bőségesen osztogattak a Szovjetunióba látogató hivatalos delegációk tagjainak, így apám is kapott egyet és állandó "dísze" volt lakásunknak 1981-es költözésünkig. Azóta a padláson egy dobozban tanyáz.
A másik, ami eszembe jutott, az egy könyv. A '30-as, '40-es években a Dante könyvkiadó népszerűsítette a tudományt az ifjúság számára, Kati örökölt a nagybátyjától egy párat, ilyeneket: A haladó tudomány, Az új világkép, A gépek hősei. Viszont A kőbaltától a repülőgépig szüleimnek volt meg, gyermekkoromban sokat olvasgattam. 1937-ben adta ki a Dante, és egy fejezete foglalkozik az űrkutatással. Ebben a szerző kétségét fejezi ki, hogy valaha is Föld körüli pályára lehessen juttatni hasznos terhet. Így érvel:
"A megtehető út a robbanóanyag felhasználása arányában nő ugyan, de a négyszáz kilométeres átlagon semmiképpen nem emelkedhetik felül, vagyis a ma ismert anyagok felhasználása mellett négyszáz kilométernél magasabbra akkor sem lehetne feljebb emelkednie a rakétajárműnek, hogyha a robbanóanyagok hatásfokát teljesen ki tudná használni s hogyha azt mind előbbrejutásra tudná hasznosítani....Vajon lehet-e olyan gépet vagy lövedéket szerkeszteni, amelybe bezárva földi élőlény azt a robbanást vagy azt a megrázkódtatást kibírja, amit egy másodpercenkénti 11480 méteres kezdősebességű indulás okoz...Addig, míg a világűrbe el tud az ember jutni, még a dolgok mai állása mellett is nagyon sok víznek kell lefolynia a Dunán."
Nos, negyed század sem kellett a megvalósulásig. De mi vajon tudjuk-e, mire leszünk képesek 25 év múlva?