A II. vatikáni zsinat

Apám 50 évvel ezelőtti újságcikk-gyűjteményében mindössze annyit találtam a pont 50 évvel ezelőtt megnyitott II. vatikáni zsinatról, hogy a megnyitó előtt három nappal a pápa magára haragította a németeket. Az történt ugyanis, hogy XXIII. János fogadta a lengyel katolikus egyház küldöttségét, és beszédében lényegében elismerte az NSZK által akkor még vitatott Odera-Neisse-határt. Ki gondolta volna, hogy néhány évtizeden belül először lengyel, majd német pápa foglalja el Szent Péter trónusát.
A II. vatikáni zsinat négy ülésszakon keresztül ('62-ben, '63-ban, '64-ben és '65-ben az őszi hónapokban) tartott és már VI. Pál idején fejeződött be. Jelentőségében csak a reformációhoz fogható, hiszen a római katolikus egyház egyszerre nyitott saját hívei, a többi keresztény egyház, a nem keresztény egyházak és az ateisták felé.
A liturgiát közelebb vitte a hívekhez, 911 évvel a nagy egyházszakadás után feloldotta az ortodox egyház kitagadását, elismerte, hogy a protestánsok, sőt a nem keresztény vallásúak, nota bene az ateisták is üdvözülhetnek Krisztus kegyelme által. Bevallom, ez megnyugtatott, mégis csak rossz lenne az örök kárhozat tüzén égni csak azért, mert szüleim nem tartottak a keresztvíz alá.
Apropó szüleim! A mi családunk hagyományosan sokvallású. Apai nagyapámat az erdélyi Gegesen, apai nagyanyámat a szabolcsi Balkányban keresztelték meg református hit szerint, édesapámat a nyírábrányi református gyülekezet színe előtt keresztelték meg, de már a balkányi templomban konfirmált. Másik nagyapám a nagyvelegi evangélikus templomban keresztelődött, míg nagymamám a monori katolikus templomban. Édesanyámat az óbudai Szent Péter és Pál templomban tartották a keresztvíz alá. Sem én, sem nőverem nem lettünk gyermekként megkeresztelve, Zsuzsi már asszonyként keresztelkedett és konfirmált Sárospatakon. Unokaöcséim református hitben nevelkedtek, a Sárospataki Református Gimnáziumba jártak. Egyik nagybátyám kirepítő fészke a balsai görög-katolikus gyülekezet volt. Feleségem valamennyi felmenője és oldalágija zsidó származású, vannak, akik gyakorolják a vallást, vannak, akik nem, vannak közöttük kikeresztelkedettek is.
Sokféle vallás szerint megtartott rendezvényen, családi eseményen veszek részt. Ezeken mindig kicsit idegennek érzem magam és az imák vagy énekek alatt csak némán tátogok, mint Bajnai, ha az Internacionálét éneklik.
Régóta vallom, Magyarország nagy szerencséje, hogy történelme során nemcsak soknemzetiségű, de sokvallású nemzet volt. Hazánk szülöttei talán azért olyan sikeresek külföldön, mert toleránsabbak, elfogadóbbak a homogén nemzetek fiainál. Voltak a vallási türelmet példamutatóan gyakorló uralkodóink, pl. Bethlen Gábor vagy II. József. Apám kisiskolás éveit Bátaszéken, katolikus svábok között töltötte. Nemcsak azt tanulta meg, milyen nemzeti kisebbségnek lenni egy sváb faluban, de azt is, milyen vallási kisebbségben lenni. Míg a többieknek hittanóra volt, ő vagy a hátsó padban ült vagy az iskolaudvaron focizott egy zsidó fiúval. Egyszer az utcán szembe jött vele a hittant is oktató katolikus plébános. Apám "Jó napot kívánok"-kal köszönt neki, mire az megállította: Nem tudsz köszönni, fiam? Erre apám öntudatosan: Én református vagyok! A pap szó nélkül tovább ment.
És hogy a II. vatikáni zsinat eredményei mennyire kerültek át a gyakorlatba? Emlékszem, gyerekkoromban, ha nyaranta nagyszüleimnél töltöttem a szünidőt, gyakran gúnyolódtak a "pápistákon", akik hányják magukra a keresztet és térdepelnek. Bár hazánkban már elterjedtek az ökumenikus esküvők, Erdélyben még mindig az a gyakorlat vegyes esküvőnél, hogy mindkét vallás templomában örök hűséget fogadnak egymásnak a fiatalok, pedig a tiszteletes úr kiátkozással fenyegeti őket, ha ezt teszik. Sógorom készítette a sárospataki református templom harangjátékát, mely minden délben a "Dicsőség mennyben az Istennek" kezdetű dalt játssza. Bosszúsan mondta, hogy a katolikusok mindig rákondítanak a harangjukkal. Mondtam neki, hogy hát a katolikusok is délben harangoznak. Mire a sógorom: Akkor is! Viszont pár év múlva már eleget tett a sátoraljaújhelyi katolikus hitközség felkérésének, hogy oldja meg a toronyóra és a harangozás elektronikus vezérlését. Azóta minden viszály elsimult...