Parlament

Parlament

2012. augusztus 17., péntek

Életrevaló érinthetetlenek

Philippe Pozzo di  Borgo Életrevalók című könyvét olvastam, majd megnéztem a könyv által ihletett azonos című francia filmet, melyet múlt karácsonykor mutattak be és hatalmas siker lett.
A film eredeti címe Intouchables, ami franciául Érinthetetleneket jelent. A nyaktól lefelé béna gazdag gyáros és a külvárosi bevándorló színesbőrű ápoló barátsággá mélyülő viszonyáról szóló film szereplői a maguk módján ugyanúgy a társadalom kitaszítottjai, mint az indiai érinthetetlen kaszt tagjai. Ráadásul a cím utal az egyik főszereplő testi érzéketlenségére és mindkét szereplő lelke köré épített kéregre, mely megközelíthetetlenné teszi őket és a cselekmény során fokozatosan megtörik. Angol nyelvterületen a film The Intouchables címen megy, ami azért érdekes, mert az érinthetetlen angolul untouchable, viszont az in touch jelentése: kapcsolatban, vagyis az angol címet úgy is fordíthatnánk: Kapcsolatképesek. Ezért furcsa a magyar cím. Az Életrevalók nem igazán adja vissza a két szereplő viszonyát.
A film tényleg megindító volt jó rendezéssel, hiteles színészi játékkal és érzelmes filmzenével. Szerencsére a könyvhöz csak laza kapcsolat fűzi. A kötet valójában a szerző két kisregényéből, a Második nekifutásból és az Ördögi őrizőmből áll. Valószínűleg marketingfogás, hogy a film címét kapta meg a könyv, a borítóra pedig a film egy jelenete került.
A Második nekifutás viszonylag keveset foglalkozik az afrikai ápolóval, többet a szerző balesete előtti életével, családjával, feleségéhez fűződő kapcsolatával és annak tragikus halálával. Az Ördögi őrizőm írja le a szerzőnek a fekete ápolóval kapcsolatos viszonyát. A regénybéli viszony kevésbé bensőséges, mint a filmbéli: a könyvben az afrikai ápoló tovább folytatja kisstílű bűnöző életmódját, erőszakos viselkedését, közlekedési kihágásait és élvezi gazdag és befolyásos gazdája védelmét. A mind a négy végtagjára béna ápolt pedig élvezi, hogy zajlik körülötte az élet és korábbi barátai, rokonai megbotránkoznak. Természetes a könyv és a film között sok közös szál van: eszeveszett autós száguldások, paplanernyős repülés bénán, plátói szerelmeslevelek írogatása. De az ápoló és ápolt közötti egyre melegebb barátság, elmélyülő egymás iránti megértés, figyelem és elfogadás nem jön át a könyvlapokon. Persze nem várható el valakitől, hogy sikeres üzletember múlttal és egy sportbaleset következményeként beállt súlyos fogyatékos jelennel egyúttal kiváló író is legyen.
Az olvasó zavarban van, ha egy súlyosan fogyatékos könyvét olvassa, mert a szerző már tudja értékelni mindazt, amit mi természetesnek veszünk: az egészséges, kiszolgáltatottságmentes életet. Az épek lelkiismeret-furdalását érezhetjük át. Pár évtizede volt egy sikeres magyar könyv: Zemlényi Zoltán Hoppárézimi című regénye. A szerzőt kamaszként érte autóbaleset és kényszerült kerekesszékbe.
Ilyen könyvek olvastán mindig megfogadjuk, hogy ezentúl gyakrabban megállunk, hogy a jövőért való aggódás és a múlton való rágódás között egy kicsit megpróbáljuk élvezni a jelent. Aztán forog a mókuskerék tovább.
Még egy: először néztem filmet a UPC videotárából, pedig nagylányaim lovagjai szívesen letöltötték volna nekem a netről. De mégiscsak sérült szerzői jog: a filmzene kottáját, Ludovico Einaudi Una mattina című albumát ingyen töltöttem le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése