Tündérmesékkel töltöttem az elmúlt pár napot. Na nem Matolcsy György miniszter úr nemzetgazdasági tündérmeséivel, hanem Parti Nagy Lajos Fülkefor és vidéke című könyvével.
Parti Nagy Lajos esszé helyett meséket ír. A műfaj nem új, a '80-as évek végén Czakó Gábor megírta Hetvenhét magyar rémmese c. könyvét, melyet később további három kötet követett. Társadalmi visszásságok jelentek meg bennük mese formájában.
Parti Nagy a műfajt kiegészíti bravúros nyelvhasználatával, Kriza János és Benedek Elek stílusát sajátos nyelvi leleményekkel egészítve ki. Amikor egy ismerősöm felvetette, hogy Parti az emúttnyóccévben miért nem írt hasonlókat, azzal válaszoltam, amivel az egyszeri kisbíró, aki miután kidobolta az első világháborús hadi sikereinket, de valaki megkérdezte, hogy mi van a veszteségeinkkel: Azt odaát dobolják.
Íme egy kis idézet:
De hogy hun lakik az Úristen, arra egy másik, fércnél maradandóbb törvény lett, arrul, mellik gyülekezet egyház, mellik nem. Ezt se a kerál mondta meg, oszt méges meg lett mondva kerálmód. Hogy az kapja a státuszt, akinek mink adni kegyeskeggyük. De amellik vezetője áperté uszít, hazát árul, dacára, hogy kiket vót keresztölni anno szerencséje, na, az nem lösz egyház. Vót a kiválasztottaknak egy kis rossz érzésök, de belátták, hogy nincs máskép, mint ahogyan van, s bezon, azokval es lehet szolidarétani, akik velünk vannak idebe, nemcsak azokval, akik, ezér vagy azér, odakünn. Így es tettek. Fogták a lelkiösmeretöket, oszt leterítették a törvény napos ódalán, reatelepedtek, s aszonták, attúl veresedik az orcájok.
Olyan kifejezésekbe botlunk rendszeresen, mint ízraeltrianonista bankárkomenizmus. Kár, hogy a mesék áprilissal véget értek, pedig Kétharmadiában az élet nem állt meg.
Még három éve történt, hogy lejárt két országos rádió-hálózat, a Danubius Rádió és Sláger Rádió szerződése. Az ORTT új pályázatot írt ki. Az egyik rádiót egy jobboldalhoz kötődő üzletcsoport, a másikat egy baloldalhoz kötődő konzorcium pályázta meg, és olyan magas ajánlatot tettek, amit az egyre sorvadó kereskedelmi rádiós piacról kitermelni nem lehetett. El is nyerték a frekvenciákat, így született meg a Class FM és a Neo FM. Majtényi László, az ORTT akkori elnöke hamar átlátta, hogy itt bizony pontosan arról van szó, amit Dávid Ibolya olyan jól megfogalmazott, hogy a két legnagyobb párt pont most osztja fel a rádiós piacot, hogy újabb pénzszivattyúhoz jussanak. Nem hallgattak rá.
Csakhogy 2010-ben, a fülkeforradalom győzelme után az állami vállalatok, pl. a Szerencsjáték Zrt. már csak kizárólag a Class FM-en hírdettek, 600 millió forint extra bevételhez juttatva a Nyerges Zsolt által tulajdonolt rádiót. Bár mindkét rádió ugyanazt a szemetet sugározza nagyjából ugyanannak a hallgatói körnek, úgy gondolták, a Neo hallgatói nem lottóznak :). Csődbe is ment a Neo amúgy magyarosan.
A Klub Rádiót nem sikerült ilyen egyszerűen elhallgattatni. Bár ezt a rádiót is cserben hagyták az állami hirdetők, a Klub Rádió elkezdett perselypénzt gyűjteni a hallgatóktól, és hogy-hogynem, működik tovább. Rögtön működésbe lépett a Szalai Annamária-féle gépezet: a még 2010-ben elnyert közösségi frekvenciájukat nem kapták meg, a jelenleg használt budapesti frekvenciájukat pedig egy sohasemhallott rádió nyerte meg gyanúsan magas ajánlattal. Csakhogy a független bíróság mindkét ügyben elmarasztalta az MNHH-t. A Klub Rádió azt gondolta, itt a happy-end, de egy médiatörvény-módosítással megakadályozták, hogy a már egyszer elnyert közösségi frekvenciát megkaphassák.
A tündérmese folytatódik, továbbra is van dolga Parti Nagy Lajosnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése